Okosóra és evészavar: miért áll a folyamatos kontroll a gyógyulás útjába?

Egy olyan világban élünk, ahol az optimalizálás a legfőbb erény. Az okosgyűrűk és különböző órák a bizonyosság és a kontroll ígéretét árulják: azt sugallják, hogy ha elég adatot gyűjtünk magunkról, végre mindent „jól csinálhatunk”. A wellness köntösébe bújtatott kalória-, lépés- és alvásciklus-számlálás mögött azonban sokszor a testsúly, a megjelenés vagy az öregedés miatti szorongás húzódik meg – az a téves hiedelem, hogy a testünk könyörtelen megváltoztatása automatikusan jobbá teszi az életünket.

A pszichoterapeuták nap mint nap látják az optimalizálási kultúra rejtett érzelmi költségeit. Az evészavarokból való felépülés legfontosabb lépése ugyanis az lenne, hogy újra megtanuljunk bízni a testünkben. Ezzel szemben ezek a digitális eszközök arra nevelnek, hogy a saját belső megéléseink helyett az adatoknak higgyünk. Egy ponton sokan már nem megélik, hanem egyszerűen auditálják a saját életüket.

Ezt olvastad már?

Ebben az európai országban szinte mindenki leszokott a cigiről, de mit használnak helyette?

Agyunk fogságában: miért olyan nehéz megállítani az evészavaros mintákat?

Amikor az okosóra felülírja a valóságot

Képzeljük el a következőt: valaki kipihenten, energikusan ébred, majd rápillant az alváskövetőjére, amely szerint az éjszakai REM-fázisa túl rövid volt. Néhány másodperc alatt a korábbi frissesség helyét átveszi a kétely és a szorongás. Vagy egy másik példa: az ember sétálni indul, mert gyönyörű az idő, és a mozgás örömet okoz. Ám amikor elered az eső és megfájdul a lába, ahelyett, hogy hazamenne, inkább tovább köröz a tömb körül, mert a kijelző még nem mutatta ki a napi lépéscélt.

A folyamatos biometrikus nyomon követés a szorongó agynak csak egy újabb számsort ad, amit elemezhet, megkérdőjelezhet és ami miatt aggódhat. Az eszközök ugyan adatokat szolgáltatnak, de azt nem tudják megmondani, hogy valóban éhesek vagyunk-e vagy épp jóllaktunk, magányt, stresszt, elégedettséget vagy pihenést érez-e a lelkünk, és azt sem, hogy milyen érzés egy tartalmas délutánt eltölteni a barátainkkal.

Belülről kifelé élni

A gyógyulás kulcsa az úgynevezett interoceptív tudatosság visszaépítése: az a képesség, hogy a belső éhség-, telítettség- és fáradtságjelzéseket felismerjük ahelyett, hogy külső szabályokra támaszkodnánk. Sokan éveken át elnyomták ezeket a belső hangokat a tökéletességre való törekvés miatt, így a jelek elhalványultak.

Amikor egy családi vagy baráti összejövetel után a meghitt pillanatok élményét azonnal felülírja a matekozás – hogy ki hány lépést tett meg, vagy mennyi kalóriát fogyasztott el –, a megélt szép nap hirtelen puszta adattá degradálódik. Ami addig elég volt, az hirtelen kompenzációra szoruló teherré válik.

A felépülés nem arról szól, hogy jobbak legyünk az önmagunk monitorozásában. Sokkal inkább arról, hogy észrevegyük, mi zajlik bennünk, tiszteljük a határainkat, helyet adjunk az élvezeteknek, és merjünk újra a saját megéléseinkre hagyatkozni. Ez a fajta belső bizalom soha nem fog pontszámként megjelenni egyetlen applikációban sem, mégis ez az egészséges élet legfontosabb mérőszáma.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Drazen Zigic, Freepik