Hatalmi harcok helyett határozottság – Miért ártasz a gyereknek, ha mindent megbeszélsz vele?
A mai szülők elképesztően sok kérdést tesznek fel a gyerekeiknek. Az indok mögötte teljesen érthető és nemes: tiszteletteljesek akarnak lenni, és partnerként szeretnének tekinteni a kicsikre.
Gyakran kérnek tőlük jóváhagyást a napi döntésekben („Mit szeretnél vacsorázni?”), kérdések mögé rejtik a saját frusztrációjukat („Hányszor kell még elmondanom?”), vagy alkudozni kezdenek, amikor egy egyértelmű határvonal sokkal jobban működne („Mi lenne, ha előbb megfürdenél, és utána nézhetnél még egy mesét?”). Bár a kérdések segíthetik a kapcsolódást, a túlnyújtott demokrácia gyakran visszafelé sül el: felesleges hatalmi harcokat és káoszt szül.
Dr. Siggie Cohen gyermekfejlesztési szakember és pszichológus pályafutása alatt több mint 5000 családdal dolgozott együtt. Tapasztalatai alapján létezik egy pofonegyszerű, aranyat érő szabály, ami azonnali változást hoz a családi fészekbe: mondd pontosan azt, amire gondolsz!
Ezt olvastad már?
10 egyszerű módszer, amivel valóban közelebb kerülhetsz a tinédzser gyerekedhez
Amikor a kérdés valójában nem kérdés
A gyerekeknek még nincs meg a megfelelő élettapasztalatuk és érzelmi érettségük ahhoz, hogy minden egyes családi döntésben felelősen állást foglaljanak, vagy meghatározzák a napirendet. Nekik nem egyenrangú tárgyalópartnerre, hanem egy határozott, magabiztos vezetőre van szükségük, ez adja meg számukra a biztonságérzetet.
A számonkérő, költői „miért” kérdések csak védekezést vagy szégyenérzetet váltanak ki belőlük. A szakértő szerint az alábbi kommunikációs fordulatokkal sokkal hamarabb célt érhetünk:
A megszokott, kérdező reakció:
„Hányszor kell még elmondanom, hogy vedd fel a cipőd?!” vagy „Miért csinálod ezt mindig?!”
A dr. Siggie-féle higgadt alternatíva:
„Már nagyon sokat ismételtem magam, és látom, hogy ez mindkettőnket bosszant. Most viszont indulnunk kell, kérlek, vedd fel a cipőd.”
Látod a különbséget? Az első verzióban a kérdőjel valójában nem választ vár, hanem csak a saját feszültségedet zúdítja a gyerekre, amitől ő azonnal dacosan leblokkol. Ha viszont elhagyod a kérdőjelet, és egyszerűen kimondod a tényeket, azzal megnyugtató és egyértelmű iránymutatást adsz neki.
A hétköznapi feladatokból ne csinálj választási lehetőséget!
A szülők másik tipikus csapdája, hogy az egyszerű utasításokat is kérdő formába öntik: „Felvennéd a cipődet, kérlek?” vagy „A mese után alvás van, jó?”.
Bár a szándék mögött a kedvesség és az udvariasság áll, a gyerek ebből azt szűri le, hogy a feladat opcionális, hiszen megkérdezték a véleményét. Ezzel egyből kinyílik a kapu a végtelen alkudozások előtt. Ehelyett használj nyugodt, egyenes, tényközlő mondatokat:
„Cipőt fel, kérlek, indulunk.”
„Kész a vacsora, kérlek, moss kezet!”
„Elérkezett a lefekvés ideje.”
Egy határozott szülői iránymutatás mellett a gyerekek megnyugszanak, és sokkal együttműködőbbé válnak.
Kérdezz, de csak azért, hogy önállóságra nevelj!
Természetesen a kérdéseknek óriási szerepük van a gyereknevelésben, de csak akkor, ha azok a kicsi önismeretét, problémamegoldó képességét és magabiztosságát fejlesztik.
Ha a testvére bántalmazása után azt kérdezed tőle dühösen: „Miért ütötted meg az öcsédet?!”, arra egy gyerek nem tud logikus választ adni. Mondd ki inkább a határozott szabályt, majd kérdezz olyat, ami előremutat: „Nem szabad bántani a testvéredet, akkor sem, ha dühös vagy. Hogyan tudnád másképp megmutatni neki, hogy mérges vagy?”
Ha kevesebb, de céltudatosabb kérdést teszel fel a hétköznapokban, tiszteletben tartod a gyerek határait, de egyértelművé teszed azt is, mikor van szükség szülői vezetésre, és mikor van helye a közös kompromisszumnak. Ezek az apró nyelvi finomhangolások hosszú távon hihetetlenül harmonikussá és kiegyensúlyozottá teszik az otthoni légkört.
Forrás: CNBC
Borítókép: Freepik
