Kutatás igazolja: észrevétlenül hat a személyiségedre az okostelefon-használat
Az NMHH 2025-ös felmérésében a szakértők arra voltak kíváncsiak, hogy a 20 és 60 év közötti felnőtt lakosság körében miként jelenik meg a társadalmi státusz a telefonhasználat mintázatain keresztül.
A kutatás egy 2024 márciusa és májusa között 508 felnőtt részvételével zajló szoftveres adatgyűjtésen és az azt kiegészítő, reprezentatív, online kérdőíves felmérésen alapult, jelentősége tehát a valós, vagyis nem önbevalláson alapuló digitális viselkedési adatok és a hagyományos társadalmi adatok együttes értékelésében rejlik. Három különböző (X, Y és Z) nemzedék vett részt a felmérésben, így a digitális bevándorlók – azaz a számítógépek, mobiltelefonok és egyéb digitális technológiák elterjedése előtt születettek – éppúgy fellelhetők a mintában, mint a húszas éveik elején járó, az internet és az okostelefonok előtti, kizárólag offline világot jó eséllyel már csak hírből ismerő, ún. digitális bennszülöttek.
Ezt olvastad már?
Vissza a könyvekhez: Svédország elfordul a digitális oktatástól
Az adatok fordított arányosságot mutattak a foglalkozáshierarchia és a napi képernyőidő intenzitása között. Látványos különbség, hogy míg a magasabb képzettségű vezetők és értelmiségiek napi átlaga 2 óra 3 perc volt, addig a szakképzetlen munkásoké 2 óra 58 perc.
Mindez részben annak köszönhető, hogy az alacsonyabb státuszú csoportok számára a telefon gyakran az egyedüli digitális eszköz a munkában, a kommunikációban és a szórakozásban, a magasabb státuszúak viszont többféle eszközt is használnak párhuzamosan.
A felmérés egyik fő megfigyelése, hogy a legmarkánsabb törésvonal az egyes társadalmi csoportok között a használat céljában jelentkezett: a társadalmi státusz csökkenésével ugyanis a telefonhasználat fókusza az olyan funkcionális, produktivitást növelő célokról, mint a pénzügyi tudatosság vagy az egészséges életmód, a szórakozás és a közösségi média irányába tolódik el.
A praktikus, életvitelt támogató applikációk használata a magasabb státuszú társadalmi csoportokban magasabb (14–16 százalék), és a hierarchiában lefelé haladva fokozatosan csökken (11 százalék). A közösségimédia-platformok használata a magasabb státuszú csoportok körében alacsonyabb (24–25 százalék), a fizikai munkát végzők körében (szakmunkások: 31 százalék, szakképzetlen munkások: 29 százalék) viszont a legmagasabb.
A játékhasználat is egyértelműen státuszhierarchikus mintázatot mutat a magas státuszú csoportokban 10–11 százalék, míg a szakmunkásoknál és a szakképzetlen munkásoknál 15–18 százalékig növekszik.
A kutatás több közvetett bizonyítékkal is szolgált a „digitális egyenlőtlenségek elméletéhez”: azok, akik eleve több erőforrással (például magasabb végzettséggel, magasabb jövedelemmel) rendelkeznek, az online tér előnyeit is eredményesebben tudják kihasználni, ezáltal a digitális előnyök tovább erősíthetik a társadalmi egyenlőtlenségeket – derül ki az NMHH közleményéből.
Forrás: NMHH
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
