A nő, aki az anyaság előtt voltál, ma is benned él

A kisgyermekes időszakban szinte észrevétlenül alakul ki egy jellegzetes beszélgetési minta. Bárki kérdez, a téma szinte kivétel nélkül a baba köré szerveződik: hogyan alszik, mit eszik, és mikor kezdi a bölcsődét. Ezek a kérdések mind kedvesek és jó szándékúak, mégis egy olyan szerepnek szólnak, ami másfél évvel korábban még nem is létezett. Eközben az a nő, aki az anyaság előtt létezett, csendben háttérbe szorul.

Az identitás azonban nem tűnik el a szülőszobán – csupán türelmesen várja, hogy újra észrevegyék.

Háttérbe húzódás a mindennapokban

Ez a változás nem szándékos elutasítás eredménye. A kisbaba jelenléte intenzív, a környezet pedig csupán kapcsolódni próbál az új élethelyzetben. A folyamat mégis szinte törvényszerű: az édesanya mint független nő fokozatosan kikerül a beszélgetések középpontjából.

Ezt olvastad már?

Nem veszítetted el az ambíciódat anyaként – csupán szintet léptél

A szülők többségének kihívást jelent a nyári szünet – a gyermekfelügyelet okozza a legtöbb fejtörést

Pedig az anyaság előtti én nem vált köddé. Ugyanúgy megvannak a gondolatai és a véleménye a világ dolgairól, megmaradt a humorérzéke, és néha szüksége lenne egy olyan kérdésre is, ami nem a logisztikáról vagy a gyereknevelésről szól. Az ember személyiségének elengedhetetlen, hogy a környezete időről időre visszatükrözze őt. Ha senki nem látja a szülői feladatok mögött rejlő nőt, az idővel az önbecsülés és a belső világ lassú leépüléséhez vezethet.

Belső lemondás: amikor saját magunkat töröljük el

A visszahúzódást nemcsak a külvilág váltja ki, sokszor a nők saját maguknak is megteszik. Csendben félreteszik azokat a részeiket, amelyek nem illeszkednek a szülői szerepbe: a könyvet, amit a harmadik trimeszter óta nem nyitottak ki, a hobbit, ami hirtelen luxusnak tűnik, vagy a szakmai álmokat, amelyeket egy időre elnapoltak.

A társadalmi elvárások gyakran az önfeláldozást állítják be a jó anyaság alapköveként. Bár ez a szerep valóban odaadást kíván, sosem követeli meg a személyiség teljes eltörlését. Egy olyan édesanya, aki megőrizte a saját belső világát, hosszú távon sokkal kiegyensúlyozottabb támasza tud lenni a családjának.

A kérdés, ami mindent megváltoztat

A saját énünkhöz való visszataláláshoz nincs szükség drámai életmódváltásra vagy látványos átalakulásra. A folyamat apró, tudatos lépésekkel kezdődik. Érdemes például kijelölni a naptárban heti egyetlen érinthetetlen órát, ami kizárólag a személyes kikapcsolódásé, és tudatosan leállítani magunkat, amikor bűntudat ébredne az önmagunkra szánt idő miatt. Ugyanilyen sokat számít, ha a baráti beszélgetésekben bátran kezdeményezünk nem gyerekközpontú témákat, vagy ha előveszünk egy régi szenvedélyt – legyen az egy fejezet elolvasása, egy kedvenc alkotótevékenység vagy egy rövid séta –, anélkül, hogy annak hasznosságát bárkinek meg kellene magyaráznunk.

Az a nő, aki a szülés előtt voltál, nem egy gyászolandó múltbéli emlék. Ő az, aki ma is kézben tartja a mindennapokat, nevel, dolgozik és tervez. Nem tűnt el, csupán arra vár, hogy időnként megszólítsák, és hogy néha ő maga is megszólítsa saját magát.

Forrás: Mothered Magazine

Borítókép: senivpetro, Magnific