Kiderült, miért törlődnek a babaévek emlékei

Hiába próbáljuk felidézni, milyen volt az élet csecsemőkorunkban, valahogy nem ugrik be semmi. Pedig nem az a gond, hogy csecsemőként nem rögzítettük az élményeket – hanem az, hogy később egyszerűen nem férünk hozzá ezekhez az emlékekhez, derül ki egy vadonatúj kutatásból.

A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint az emlékek kódolása már babakorban is zajlik, csak a későbbi hozzáférés okoz gondot. A kutatók lenyűgöző dolgokat fedeztek fel a babák agyműködésével kapcsolatban.

Mit látnak, mire emlékeznek a babák?

A vizsgálat során a kicsik fMRI gépbe kerültek, ahol különböző képeket mutattak nekik. A cél az volt, hogy a hippokampusz – az agy memóriáért és érzelmekért felelős része – aktivitását mérjék.

„A hippokampusz elég mélyen helyezkedik el az agyban, nem látható a szokványos módszerekkel, ezért új technikákat kellett kifejlesztenünk a vizsgálatokhoz” – magyarázta a CNN kérdésére Dr. Nick Turk-Browne, a Yale Egyetem pszichológia professzora, a tanulmány vezető szerzője.

A babáknak előbb megmutattak néhány képet, majd egy rövid szünet után két képet tettek eléjük: az egyiket, amit már láttak, és egy teljesen újat. Az, hogy melyikre néztek hosszabban, elárulta, emlékeznek-e a korábban látottra.

A szem a lélek (és a memória) tükre

„A babák automatikusan arra néznek, amit érdekesnek találnak – ezt a jelenséget a kutatók évtizedek óta használják a memóriavizsgálatokhoz” – mondta Dr. Simona Ghetti, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa, aki nem vett részt a kutatásban, de évtizedek óta tanulmányozza a gyermekkori emlékezet fejlődését.

Az eredmények azt mutatták, hogy a 12 hónapnál idősebb babáknál a hippokampusz jóval aktívabb volt, mint a fiatalabbaknál – vagyis minél idősebb a baba, annál erősebben aktiválódik a memória központja. Sőt, csak az idősebbeknél mutattak ki aktivitást egy másik, döntéshozatalhoz kapcsolódó agyterületen, az orbitofrontális kéregben.

Miért nem emlékszünk mégsem a saját babakorunkra?

A kutatók szerint ennek oka az lehet, hogy az agy ekkor még nem képes úgy „elmenteni” az információkat, hogy azokat felnőttként is vissza tudjuk keresni. „Valószínű, hogy a babák agya még nem használja ugyanazokat a „keresőkifejezéseket”, mint később az életben – így a memória ugyan ott van, csak nem találjuk meg” – tette hozzá Turk-Browne.

A tanulmány szerint a memória működésének fejlődése nagyban összefügg az agy rohamos növekedésével ebben az időszakban – a látás, a nyelvi képességek, a mozgáskoordináció és más területek is drámai változáson mennek keresztül.

Mit jelent ez a szülőknek? Többet, mint hinnénk

A szakértők szerint nem szabad lebecsülni azt az időszakot csak azért, mert a gyerekek később nem emlékeznek rá. „A babák elképesztő mennyiségű dolgot tanulnak meg ebben az időszakban” – emelte ki Ghetti.

A nyelvtanulás például már ekkor elkezdődik: a babák hangokat társítanak jelentésekhez, kialakítják az első kapcsolódási mintákat a szüleikkel, és tanulmányozzák a tárgyakat, jelenségeket maguk körül.

A szülők ezt akkor is érzékelhetik, amikor egy ismerős dalt énekelnek vagy mesét olvasnak, és a gyerek azonnal reagál – még akkor is, ha szavakkal nem tudja visszamondani.

„A repetíció nagyon sokat segít a kapcsolat elmélyítésében is” – tette hozzá Dr. Lila Davachi, a Columbia Egyetem pszichológusa.

A korai élmények nyoma ott marad – még ha nem is emlékszünk rájuk

Bár ezekre az élményekre később nem tudatosan emlékszünk, mégis befolyásolják, hogyan fejlődik az agyunk, hogyan viszonyulunk másokhoz, sőt, hogyan tanulunk. Ezért is fontos, hogy a szülők gazdag és változatos tapasztalatokat nyújtsanak már a legelső hónapoktól kezdve.

„Az, hogy nem emlékszünk, nem jelenti azt, hogy nem tanulunk belőle. Épp ellenkezőleg” – foglalta össze Ghetti. A babakor tehát messze nem „üresjárat” – sokkal inkább az alapozás időszaka, ahol minden egyes dallam, tekintet és játék számít. Még ha később el is felejtjük.