A fékezhetetlen, örök mámorban élő díva: Janis Joplin

Mit mond a mai Z generációnak Janis Joplin neve? Aki már életében legendává vált, jóllehet, 27 éves korában már hamvait az óceánba szórták. Janis Joplin maga volt a féktelenség, a szabadság, ma csak a szintén tragikus sorsú, fiatalon elhunyt Amy Winehouse lenne hozzá hasonlítható.

Whitney Houston, Freddie Mercury, Elvis Presley – a sztárokról szóló életrajzi filmek korát éljük, Janis Joplin történetét is megfilmesítik az utókor számára.

Kaliforniát imádta a legjobban

Shailene Woodley, A beavatott című sorozat és a Hatalmas kis hazugságok sztárja játssza majd Janist. Woodley nemcsak a főszereplő, hanem a film producere is lesz egyben, és elmondta, hogy a készülő film Kaliforniának és az ott élő embereknek szól majd elsősorban, akiket az énekes mindennél jobban szeretett. Az életrajzi filmet a kaliforniai filmbizottság film- és televíziós adóhitelprogramja finanszírozza. A produkció egyike annak a 15 független projektnek, amely a bizottságtól támogatást kapott – számolt be róla a Good Morning America.

Kalifornia jelentette az életet Janis Joplin számára, imádta minden szegletét, imádott benne mindent, San Francisco lépcsőitől a Sunset Sound fából készült faláig.

Amint Woodley fogalmazott, Janis fülig érő mosollyal száguldozna most a Pacific Coast Highwayen a pszichedelikus Porschéjában, – lehet, hogy kicsit mámorban – de boldogan, tudván, hogy élettörténete lehetőségeket és bevételt teremt e régiónak és az embereknek, akik oly sokat jelentettek neki. Az 1943-ban, Port Arthurban született amerikai rock- és blues-énekesnő, hippi ikon, zeneszerző, szövegíró, pályafutása nagyon rövid volt: 1967-ben vált ismertté, és utolsó albumát már halála után, 1971-ben adták ki. Egyfajta hosszú öngyilkosságot követett el, életszemlélete körülbelül így hangzott: élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon! Sajnos, így is történt. Rövidke életében mindvégig két végén égette a gyertyát.

Messze állt tőle a monogámia

Janis még gyerekként a helyi templomi kórusban énekelt – csengő szoprán hangon, ki gondolta volna akkor, hogy a rockot a blues-zal keverő, vad és energikus előadásmódja lesz majd az ismertetőjele. Maga a zene kamaszkoráig másodlagos volt számára. 1960-ban fejezte be a Thomas Jefferson Középiskolát, majd Austinban, a Texas Egyetemen tanult, ahol diplomát ugyan nem szerzett, de énekesi karrierje itt kezdődött: barátaival gyakran énekelgetett folkot és bluest. 1963-ban San Francisco Haight-Ashbury városrészébe költözött, amely a hatvanas évek hippi kultúrájának középpontja volt. A legnagyobb fesztiválokon lépett fel, olyan sztárokkal, együttesekkel, akik később a műfaj klasszikusai lettek, és sokmillió dollárt kerestek. Neki ez már nem adatott meg, – amikor pénze volt, rögtön elszórta – mégis beírta a nevét a rockzene történetébe.

Bár a legnagyobb és legvonzóbb férfisztárokkal – későbbi legendákkal – járt, közte Kris Kristoffersonnal, Eric Claptonnal, Jim Morrisonnal vagy épp Leonard Cohennel, Robert Plant-tel, Jimi Hendrix-szel, egyik mellett sem maradt meg sokáig. Legkiegyensúlyozottabb kapcsolata állítólag egy tanárral, David Niehausszal volt – illetve lett volna, ha nem ölte volna meg ezt a kapcsolatát is a kemény kábítószerek használata. Kapcsolatai ellenére kevés volt az önbizalma, nem volt egy szépségkirálynő alkat. Ha akarta volna, szexbombát fabrikált volna belőle a hollywoodi filmipar, de nem kért belőle.

Örökségét a barátai elitták egy bulin

Karrierjét és egészségét alkoholizmusa és kábítószer-függősége egy idő után végképp tönkre tette. 27 éves korában Los Angelesben, kábítószer-túladagolás miatt érte a halál. Hamvait – végakaratának megfelelően – a Csendes-óceánba szórták. Huszonévesen világhírű idol lett, de pénze sose volt, a gázsit még aznap elszórta kábítószerre és italra. Mintegy 2000 dollárnyi hátrahagyott örökségét a barátai egy bulin elitták. Ő is így akarta volna.

Olyan sztár volt, akinek kevés dalát dúdolták a kortársak, még a zenerajongók se nagyon, ezek ugyanis inkább üvöltő imák voltak, talán az 1968-as Piece of My Heart az egyetlen, amelyik úgymond, igazi sláger lett, és eljutott az európai fiatalok kedvencei közé is. A halála után hat héttel megjelentetett Pearl című lemezén szerepel Nick Gravenites dala, a Buried Alive In The blues, amely instrumentális szerzemény maradt, mert az ének rögzítése előtt elhunyt az énekesnő.

(Kiemelt kép: janisjoplin.net, Shailene Woodley a Hatalmas kis hazugságok című filmben)