Scarlett Johansson a múltba révedt: döbbenetes titkot árult el a fiatalkoráról

A 41 esztendős színésznő a kétezres évek elején futott be Hollywoodban, ám egy friss visszaemlékezésében azt állítja, épp ez volt az az időszak, mely a legnagyobb próbatétel elé állította őt és kortársait.

Noha karrierje még a kilencvenes években szökkent szárba, Scarlett Johansson csak az ezredfordulót követően vált igazi szupersztárrá Hollywoodban. A 41 esztendős színésznő számára a valódi vízválasztót Sofia Coppola Elveszett jelentés (2003) című filmdrámája jelentette, melyben Bill Murray oldalán villantotta meg nem mindennapi tehetségét. Később aztán egyre komplexebb és változatosabb művészi feladatokat kapott – állt Woody Allen, Christopher Nolan, Brian De Palma és Wes Anderson kamerái előtt is -, a kétezertízes években pedig örökre összefonódott a neve a Marvel szuperhősfilmjeivel: a máig egyre csak táguló mozgóképes univerzumba Fekete Özvegyként nyert belépőt, s természetesen sem a mesés gázsi, sem a kiugró népszerűség nem maradt el. Johansson nemrég egy, a CBS-nek adott interjújában pályája kezdeteit elevenítette fel, és azt mondta, a kétezres évek első felében – több kolléganőjével együtt – felettébb nehéz időket élt át, ekkoriban ugyanis főként a külsejük alapján kategorizálták – és skatulyázták be – a fiatal és ambiciózus színésznőket. A híresség kijelentette: ez lényegében egy „társadalmilag elfogadott” gyakorlat volt, amit titokban rengeteg érintett nehezményezett.

Ezt olvastad már?

Férje halála után egy évvel első gyermekét várja a 41 éves színésznő

Sharon Stone nem kertel tovább: ezért unja a mai filmek ágyjeleneteit

„Nehéz volt. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogyan néznek ki a nők. Akkoriban a velem egykorú színésznőknek sokkal kevesebb fajta szerepet és lehetőséget ajánlottak fel, mint manapság” – panaszolta Scarlett Johansson.

A világsztár hozzáfűzte: akkortájt a kortársaival együtt meglehetősen szűk szereprepertoárból válogathattak, mely lényegében néhány archetípusra (a „szeretőre”, a „bombanőre”, és így tovább) korlátozódott. Johansson a New York-i színházi szcénában lelt némi felüdülésre, és a világot jelentő deszkákon állva tanulta meg, hogy érdemes várni a gyümölcsöző szerepekre, valamint – ha szükséges – lazítani a feszes munkatempón, és inkább a nagy művészi hozamú, összetettebb feladatokra összpontosítani.

„Ez tipikusan olyasvalami, amit az ember csak idővel sajátít el, méghozzá egyáltalán nem könnyen. Amikor elkezdesz dolgozni, azt érzed, hogy minden munkád az utolsó is lehet, és ha egyszer lehetőséget kapsz a színészkedésre, akkor utána egymás után kell jönniük az újabb és újabb megbízásoknak. Még akkor is, ha a feladataid épp nem annyira változatosak, mint a tényleg örömöt adó munkák” – ecsetelte Johansson.

„Ezt minden színész érzi, hiszen ebben a szakmában nagy a versengés, és azt hiszem, ha valaki egyszer már megfürdött a rivaldafényben, akkor ott is akar maradni. Úgy értem, ez az az ösztön, ami egy fiatal színészt vezérel… vagy talán minden színészt” – fűzte hozzá a filmcsillag.

Forrás: CBS

Borítókép: Cole BURSTON / AFP, Europress fotóügynökség