Zolnay Judit: Nőként mindig kell, hogy legyen terved
Üzleti díva vagy rakkolós úrinő, a biztosítási szakma egyik legismertebb női vezetője és a legbefolyásosabb nők egyike Magyarországon. Üzleti mentor több mint 25 év nemzetközi felsővezetésben szerzett tapasztalattal, odaadó, háromgyermekes édesanya és nagybetűs nő, valamivel több, mint egy éve pedig főszereplő. Méghozzá a saját életében.
Dr. Zolnay Judittal, a Zolnay Consulting üzleti és vezetési tanácsadójával, a Metlife biztosító magyar és bolgár leányvállalatának korábbi vezérigazgatójával beszélgettünk.
Hatással lenni a világra és önbizalom – a számtalan címke, szerep és kihívás közül, amelyekkel pályafutásod során találkoztál, jól gondolom, hogy ez a kettő volt az, amely végigkísérte az életed?
Igen, bár nem ennyire tudatosan. Csak az utóbbi tíz-tizenöt évben fogalmazódott meg bennem, de valójában gyerekkorom óta az lelkesít, akkor tudok igazán elmélyülni egy feladatban, akkor van kedvem tovább menni, ha tudom, hatással lehetek másokra.
Azt éreztem, hogy ha én valakinek segíthetek a környezetemben, pozitívan tudok hatni rá, hogy többet hozzon ki magából, az egy óriási feladat és egyben felszabadító, inspiráló energia számomra. Az egész életünk egy utazás és az egyik legnehezebb és egyben legcsodálatosabb feladat, hogy ezalatt az utazás alatt megismerjük önmagunkat. Természetesen ez nem jár együtt azzal, hogy önmagamra is mindig tudtam volna ezt alkalmazni. Ma már ebben is sokkal tudatosabb vagyok.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Korábban úgy fogalmaztál, nyolc évig voltál vezérigazgató-helyettes és igazgatósági tag, amikor rajtad kívül már mindenki tudta, alkalmas vagy a vezérigazgatói posztra, egyedül neked kellett elhinned, hogy sikerülhet. Mi kellett ahhoz, hogy valóban elhidd, hogy valóban higgy magadban?
Ez egy nagyon érdekes kérdés, talán egy kicsit női betegség is. Sok vezetővel dolgozom, elsősorban hölgyekkel, akiknél szintén azt tapasztalom, ami a saját életemben is jelen volt, nevezetesen, hogy nem látjuk magunkat kívülről, tele vagyunk kérdőjellel, időnként kétségekkel.
Mindig élesebben látjuk a másikat, mint magunkat, ezért lenne nagyon fontos megtanulni a visszajelzés kultúráját. Itt gyakran van elakadás. Nekem szerencsém volt, mert egy amerikai vállalati kultúrában, ahol nekem megadatott a lehetőség, hogy első számú vezető, vezérigazgató lettem, ott ez hosszú évek óta a vállalati kultúra része.
Kidolgozott rendszer van arra, hogy a vezető akkor lesz igazán értékes vezető, ha meglátja a tehetséget és segít a következő generáció vezetőinek abban, hogy viselni tudják a kabátot, amikor eljön az idő. Velem is ez történt, de valóban kellett egy külső hatás, ami megerősített.
Megosztod velünk ezt az élményt?
Állást ajánlottak egy másik cégnél és elhívtak egy interjúra. A kiválasztás, a verseny az első számú vezetői pozícióért ment és nem én nyertem. Szerettem volna visszajelzést kapni, ezért lehetőséget kértem egy kötetlen beszélgetésre egy kávé mellett, ahol az egyik vezető, aki részt vett a kiválasztási folyamatban, megosztotta velem, hogy semmilyen különbség nem volt köztem és a másik jelölt között. Egészen egyszerűen azt érezték, hogy a másik jobban akarja.
Visszagondolva ezzel nem is tudtam vitatkozni, mivel ezt a lehetőséget én valóban csak kíváncsiságból kóstoltam meg, a fejemben nem volt még meg a döntés, hogy valóban akarom ezt a pozíciót. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem is igazán hittem el.
Meghatározó élmény volt számomra, a mai napig dolgozom ezen a belső izmon és azt gondolom, hogy ugyanilyen fontos, hogy a vezetők kötelességüknek érezzék a környezetükben lévő tehetségeket bátorítani, felfedezni a bennük rejlő lehetőséget. Fontosnak tartom, hogy megfelelően beszéljünk erről a témáról, mert Magyarországon itt még van némi elmaradás. Ezek a fejlesztő beszélgetések karriereket tudnak megváltoztatni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mi volt a következő lépés, min változtattál ezután a visszajelzés után?
Pontosan emlékszem erre a napra. A beszélgetés után beültem az autóba, elindultam vissza az irodába a rakparton, közben pedig felhívtam a mentoromat, aki röviden csak annyit mondott: na, akkor semmi más teendő nincs, csak el kell hinned magadról, évek óta ezt mondom. Kezdj el úgy gondolkodni, viselkedni a munka során a saját hatáskörödön belül, mintha már ebben a feladatban lennél.
Tényleg évek óta mondta, de kellett egy külső hatás és kellett hozzá az, hogy megéljem ezt a tapasztalatot. Ezért szoktam azt mondani, hogy a vezetés nem szerep, hanem gyakorlat, nem lehet megúszni a gyakorlást.
Azt már sosem fogom megtudni, hogy ezután mekkora szerepe volt a szerencsefaktornak vagy annak, hogy az ember hogyan képes alakítani a környezetét a saját gondolkodása tudatosításával, az energiáival, de néhány hónappal az eseményeket követően elindult egy folyamat, melynek részeként Dubaiban kaptam egy nagyon kemény vezetői kiképzést, majd pedig változás történt a cégen belül és bár az utolsó pillanatig nemzetközi kihívásra készültem, végül a magyarországi cégnél kaptam meg a vezérigazgatói feladatot.
Mit éreztél akkor amikor felértél a csúcsra és mi volt az a pont, amikor azt érezted, ideje váltani?
Így, hogy életemnek ezen szakasza sikeresen lezárult, beleálltam, megcsináltam, ráadásul Bulgáriával együtt kétszer is, bízom benne, hogy még nagyon sok csúcsot fogok megmászni. Bár akkor abban a pillanatban valóban volt egy ilyen érzés, ismerve a családi genetikát és a hosszú távú életkilátásokat, amely iránt én is motivált vagyok, úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos szakasza volt az életemnek egy amerikai, tőzsdén jegyzett vállalatnál, de akkor is csak egy része volt.
Amikor megtörtént a kinevezés egy másik mentoromtól kaptam egy nagyon emlékezetes útravalót. Azt mondta, hogy élvezd ki, fogadd a gratulációkat töltekezz ebből az energiából, mert szükséged lesz rá, az első év nagyon kemény lesz. Magával fog ragadni a lendület, de ne felejtsd el, hogy egyszer vége lesz. Használd ezt az időt arra, hogy a fejedben meglegyen a folytatás. Ez egy rendkívül jó tanács volt, mert ezt az egészet nem sprintben láttam, hanem egy nagyon fontos és meghatározó szakaszának a karrieremnek. Ma már pontosan tudom, hogy az életünk jóval több, mint egy adott cégnél egy adott feladat.
Közismert tény, főleg az amerikai cégeknél, hogy egy első számú vezető átlagosan hét évet tölt el az adott pozícióban, egészen egyszerűen azért, mert ez az üzleti racionalitás és mert elképesztően magas fordulatszámot, energiaszintet követel meg a feladatkör.
Ez egy elemi üzenet volt számomra, amire ugyanúgy emlékszem, ahogyan arra is, hogy milyen ruha, milyen cipő volt rajtam. Azt azért el szoktam mondani, hogy mennyire fontos, hogy az ember mindig úgy induljon el reggel abban amit csinál, hogy bármi megtörténhet. Aznap reggel még én sem tudtam, hogy ez a dolog meg fog történni velem. Egy külső helyszínen kezdtem, a találkozó után hívott az asszisztensem, hogy siessek, mert várnak az irodában.
Amikor beértem már ott várt az új külföldi vezetőm, a szobámban közölték velem a hírt, onnantól kezdve pedig felgyorsultak az események, mintha egy filmben lettem volna. Május hatodika, sosem fogom elfelejteni a napot, már jó idő volt ezért egyetlen dolog nem volt rajtam, harisnya (nevet – a szerk.). Rajtam kívül azt hiszem ezzel senki nem foglalkozott, én viszont csak arra tudtam akkor gondolni, ha tudtam volna, veszek reggel harisnyát is. Pénzügyi területen abban az időben még jóval kötöttebb előírások voltak.
Ha már életre szóló municiókról beszélünk, mi az a tanács, amit a nagyszüleidtől kaptál és a mai napig meghatározó hatással van az életedre?
Nagyon szerettem és nagyon fontos dolgokat tanultam az anyai nagyapámtól. Gyerekkoromban Szegeden éltünk, a nyarakat viszont a Balatonon töltöttem a nagyszüleimnél. Ezek a balatongyöröki nyarak a mai napig meghatározóak, ma is ott tudok igazán feltöltődni, megnyugodni. A nagyapámnak négy lány unokája volt, valamilyen oknál fogva viszont engem kiválasztott és míg a többiek játszottak a strandon, velem az élet nagy kérdéseiről beszélgetett.
Akkor nem nagyon értettem, a történelem viszont, amiben ő élt azt tanította neki – ezek a mondatok ma is elevenen élnek bennem -, hogy mindent elvehetnek tőled, egyetlen dolgot nem, a tudást. Már idős volt, rég nem dolgozott aktívan a szakmájában – korábban ügyvéd volt -, megtanított viszont arra, hogy az élethosszig tartó tanulás, a világra való folyamatos nyitottság és kíváncsiság a hosszú és tartalmas élet egyik alappillére, amiért nagyon hálás vagyok.
Mindkét nagymamám háztartásbeli volt, édesanyám védőnő, nem volt előttem példa arra, hogy valaki ilyen hatáskört kapjon, ami azt gondolom, hogy egy sajátos nehézség a hölgyek, a női felsővezetők számára.
Mi volt az első olyan eredmény, ami elégedettséggel töltött el?
Az első nap annyit kértem az akkori főnökömtől, hogy árulja el, mikor lesznek velem elégedettek. Nagyon érdekes volt a válasza, mert csak annyit mondott, hogy csináld azt amit eddig és ne legyen meglepetés.
Vezérigazgatóként, egy tőzsdén jegyzett vállalat élén az egyik legnagyobb lecke az volt, hogy bár nekem egyre erősebb igényem volt az autonómiára, szerettem az érzést, hogy nem kell másra támaszkodnom, egy ilyen helyzetben egyre több ember véleményét kell kikérjed, egyre több emberrel kell egyeztetned és egyre több olyan helyzetben találtam magam, amikor nem dönthettem egyedül. Bár kívülről azt gondoljuk, hogy egy vállalat első számú vezetője egyúttal egyeduralmat is kap, ettől azért árnyaltabb a kép, de természetesen számos alkalom volt amikor huszárvágással kellett nekem is döntést hozni, felvállalni egy adott helyzetet.
Nagyon erős igény volt viszont bennem két dologgal kapcsolatban: az egyik természetesen, hogy jól akarom csinálni, a másik pedig, hogy nem akarom elveszíteni a kapcsolatot önmagammal. Izgatottságot éreztem és hálát, hogy lehetőséget kaptam és kihozhatom magamból azt a tehetséget, amit én legbelül éreztem, és amit mások is láttak bennem. Visszakanyarodva a kérdésre pedig először az első lezárt üzleti év volt az, amikor igazán elégedett voltam.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mit gondolsz, mi különbözteti meg a jó vezetőt a kiváló vezetőtől?
Az, hogy törekszik arra, minden nap jobb legyen önmagához képest.
Mi a legfontosabb tapasztalat, amit ezidő alatt tanultál?
Bár korábban is így éltem, ezidő alatt vált bennem sokkal tudatosabbá, hogy az üzletben nem folyamatok, nem ügyek vannak, hanem emberek. Vezetőként azt gondolom, hogy ez egy iparágtól független, nagyon fontos alapvetés, így lehet igazán látványos eredményeket kihozni a csapatunkból.
Vezetőként az a feladatod, hogy a rád bízott csapat még többet hozzon ki magából a következő évben. Ahhoz, hogy a jó emberekből kiváló emberek legyenek rengeteg időt, energiát kell fektess abba, hogy figyelsz. Az értő figyelem az az eszköz, amire támaszkodhatsz, amikor a nüanszok számítanak.
Ez a vezetés egyik legfontosabb attribútuma egy olyan szakmában, ahol a tehetség az igazi megkülönböztető, ahol valódi háború folyik egy-egy ígéretes jelöltért, mert az emberek felismerik ezt a vezetői stílust. Azt látom, hogy a világ egyre inkább abba az irányba megy, hogy ha valaki nagyon magasan teljesítő csapatot akar építeni, ki akar tűnni, akkor a vezetői hozzáadott érték lesz az, ami megkülönböztet, ezáltal lesz magasabb teljesítménye a csapattagoknak egyéni szinten is.
Ambíciózus nőként az egyik legnagyobb dilemma a család vagy a karrier kérdése. Női vezetőként, családanyaként, nőként gyakorlatilag az idővel való folyamatos versenyfutásról szólnak a napok. Hogyan lehet megnyerni ezt a versenyt?
Véleményem szerint legfeljebb dinamikus egyensúlyra lehet törekedni, ami egy mindennapos kegyetlen munka. Érdekes megközelítés, miszerint az ember sikere a napirendjében leledzik. Elon Musk vagy éppen Jeff Bezos legfrissebb nyilatkozataiban is azt olvasom és mélységesen egyet tudok érteni vele, hogy a kérdés tényleg ennyire egyszerű: milyen arányban vannak jelen a számodra és a kitűzött célod szempontjából fontos tevékenységek a naptáradban? Megfordítva a kérdést: hogyan tudod kiszedni azokat a tevékenységeket, amelyek nem támogatnak téged és ezt a célt? A nemet mondás képessége, különösen a nőknél nagyon fontos az egyensúlyra való törekvés szempontjából. Semmilyen illúziót nem szeretnék kelteni: ez valamikor sikerül, valamikor elcsúszik, a nap végén pedig, amikor önrevíziót tartasz, átgondolod, hogyan lehetne másnap másképp csinálni vagy egyszerűen csak megengeded magadnak, hogy ez most így alakult.
Vezetői tapasztalataim alapján öt területet emelnék ki, ahol véleményem szerint törekedni kell az egyensúlyra. Az üzlet a legegyszerűbb, hiszen egy fair pálya, különösen a nőknek, mert mérhető a siker, ez ad némi biztonságérzetet is.
A másik az emberi kapcsolatok. Ebben benne van a barátság és benne van a csapattal való kapcsolat is, ami rendkívül fontos és meghatározó a siker érdekében. A harmadik, amiről mostanában egyre többet lehet hallani, olvasni, hogy mit eszem, eleget alszom-e, egyáltalán milyen a fizikai kondícióm? Egy vezetőnek kötelessége gondoskodni önmagáról is. Kulcsfontosságú, a csapat sikere múlik azon, hogy egy vezető hogyan tud önmagához kapcsolódni.
Ha nincs belső kapcsolódás saját magunkhoz, nem tudunk autentikusak lenni. Ha nem vagyunk autentikusak, nincs karizmánk, amihez az emberek kapcsolódni akarnak. A vezetői karizma, a vezetői karakter bizalmat ad, hogy képes lesz elnavigálni a csapatot A pontból B pontba.
Végül pedig, de egyáltalán nem utolsó sorban van egy olyan dolog, amit én egy speciális izomnak hívok, ez pedig nem más, mint a jövőbe vetett hit. Egy nőnek, egy üzletasszonynak mindig kell, hogy legyen terve.
Mi az a legfontosabb üzenet, amit a női vezetők következő generációjának mindenképpen tovább adnál?
Nagyon sok fejlődés és haladás történt az elmúlt években, évtizedekben. Ha csak arra gondolunk, hogy száz évvel ezelőtt milyen volt a nők helyzete a lehetőségek szempontjából. A döntési szabadság, amivel a nők ma rendelkeznek az egyik legnagyobb csoda, lehetőség és áldás, mert bárhogy dönthetsz. Igaz, ez felelősséggel is jár, de nincs rossz döntés.
Nekünk nőknek, akik a fiainkat neveljük van viszont egy nagyon fontos feladatunk: megtanítani a társadalomnak – férfiaknak és nőknek egyaránt – hogy hogyan lehet erős, döntéshozó képességgel rendelkező, önmagukért felelősséget vállaló, határozott nőkkel együtt élni. Azt gondolom, hogy ez most a világnak egy nagyon fontos feladata, mert ebben még van némi lemaradás.
Ez egy természetes folyamat, meg kell érteni, hogy senki nincs a másik ellen, hanem ahhoz, hogy a másikkal közös utat, közös célokat tudjak kialakítani, megélni és abban sikeresen együtt navigálni az életünk hajóját, ahhoz ma már nem lehet kikerülni, hogy egy nőnek vannak, lehetnek és kell, hogy legyenek céljai, elképzelései meg akar élni bizonyos olyan élet szituációkat, amire az ő tehetsége predesztinálja, amit kamatoztatni szeretne és ennek a kettőnek nem szabad konfliktusban állnia.
A munkahelyek nagyon sokat tudnak tenni, ahogyan a cégvezetők a határterületek is, de senki nem tud annyit tenni egymásért egy ilyen kapcsolatban, mint önmaga a férfi és önmaga a nő, úgyhogy én ehhez kívánok a hölgyeknek a következő generációkban is türelmet, kitartást és azt a hozzáállást, hogy alapvetően amikor gyerekeink lesznek, akkor már próbáljuk őket ebbe az irányba segíteni, terelgetni, hogy nincs konfliktus a nemek között, hanem állandóan újra kell fésülni, ahogy a világ változik, minden emberi kapcsolatunkat és viszonyrendszerünket az üzletben és a magánéletben egyaránt.
Az önmagadba vetett hit végigkísérte az életed, pályafutásod. Mikor volt utoljára, hogy arra treníroztad magad, hiszek magamban?
Ma reggel (nevet – a szerk.). Ez is egy izom, amit folyamatosan edzeni kell. Vannak olyan helyzetek, amikor nekem is nagyon acélos. Ahogy az élet számos területén, az önbizalom kérdésében is sokat hozunk gyerekkorunkból. Amennyi hátránya volt viszont annak, hogy nem tudtam kitől kérdezni a családon belül, annyi előnye is, hiszen nem volt még korábban ilyen pályára példa, valóban magamnak építhettem fel a karrierem.
Ma már kevés olyan dolgot tudnak mondani vagy mutatni az ügyfeleim, amit korábban nem láttam az üzleti életben – ezért is nagyon fontos például, hogy olyan edző kerüljön egy csapat élére, aki volt korábban játékos. Ezen a területen nagyon magabiztos vagyok és biztonságot tudok adni azoknak az ügyfeleknek, akikkel ma együtt dolgozom. Minden más területen viszont kezdve onnan, hogy miként tudok jól segíteni a gyerekeimnek, most már a legkisebb is 20 éves, hogy miként viszonyuljak a világ változásaihoz, hogy hogyan tegyem túl magam nap mint nap az emberi gyarlóságon, hogy a hála nem üzleti kategória… ezek a területek például rendre megkóstolják az önbizalmam. Ezért is tanítom, mondom a vezetőknek azt, hogy a rendszeres fizikai aktivitás mellett a lelki állóképesség izmainak fitten tartása is alapvető feladat a hosszú távú, sikeres életre való törekvéshez.
Hallgasd meg a teljes beszélgetést Spotify csatornánkon vagy nézd vissza itt:
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
