Látni akarod a lundákat? Most érdemes Izlandra vagy Skóciába utaznod
Áprilisban különleges természeti látványosság kezdődik az Atlanti-óceán partjainál: a színes csőrű atlanti lundák hónapok után visszatérnek szárazföldi költőhelyeikre, hogy párt találjanak és felneveljék egyetlen fiókájukat. A jelenség rövid ideig tart, de annál látványosabb.
A fekete-fehér, narancssárga csőrű tengeri madarak életük nagy részét a nyílt óceánon töltik. Tavasszal azonban erős ösztön hívja őket vissza a sziklás partokhoz, ahol hatalmas kolóniákban kezdenek költési időszakba. A látvány fokozatosan bontakozik ki: először csak néhány tucat madár jelenik meg a vízen, majd néhány hét alatt több ezer lunda lep el egy-egy partszakaszt.
A világ lundaállományának mintegy 60 százaléka Izland környékén él, de látványos kolóniák figyelhetők meg Norvégiában, a Brit-szigeteken, Maine partjainál és Kanada keleti részén is. Newfoundland és Labrador területén például évente több mint 350 ezer madár érkezik vissza a Witless Bay rezervátumba.
Ezt olvastad már?
Tulipánláz Hollandiában – így éld át a tavasz legszebb virágünnepét
Miért a „slow travel” lesz 2026 legnagyobb utazási trendje?
Párválasztás föld alatti lakásokban
A lundák egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy nem sziklákon, hanem föld alatti üregekben fészkelnek. Erős csőrükkel és karmaikkal saját járatokat ásnak, ahol egyetlen fiókát – az úgynevezett pufflingot – nevelnek fel. A párok gyakran egy életre együtt maradnak, és akár 30–40 évig is élhetnek.
A kutatók csak az elmúlt évtizedben kezdtek betekintést nyerni ebbe a rejtett világba, amikor kamerákat helyeztek a fészkekbe. Ezekből kiderült például, hogy a betelepített patkányok komoly veszélyt jelentenek a tojásokra, és az is, hogy a melegedő óceán miatt a szülők néha a megszokottnál nagyobb vagy ritkább halakkal próbálják etetni fiókáikat.
A párválasztás kulcsa a feltűnő, élénk színű csőr. A költési időszakban a narancssárga csőr a jó egészség és a genetikai alkalmasság jele, a párok pedig jellegzetes „csőrkopogtatással” erősítik kapcsolatukat. Amikor a szezon véget ér, a csőr színes rétegei lehullanak, és télre sokkal visszafogottabb megjelenést kapnak.
Apró madár, hatalmas túlélő
A „északi pingvineknek” is becézett lundák színezete valójában tökéletes óceáni álcázás: felülről nézve a sötét hát beleolvad a mélységbe, alulról pedig a világos has a napfényben válik láthatatlanná. Ennek ellenére rengeteg veszély leselkedik rájuk: a levegőből sólymok, a vízben nagy halak és cápák vadásznak rájuk.
Bár a faj állománya jelenleg stabil, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió sebezhetőként tartja számon. A túlhalászat és a klímaváltozás hatása még mindig kérdéses, ugyanakkor természetvédelmi programoknak köszönhetően több helyen – például Maine partjainál – sikerült visszatelepíteni őket egykori élőhelyeikre.
A tavaszi lundaérkezés így egyszerre figyelmeztető jel és reményteli történet: a természet törékeny, de megfelelő védelemmel látványos csodák térhetnek vissza évről évre a partokhoz.
Forrás: National Geographic
Borítókép: Yihang Li, Unsplash
