Észrevétlen erőfeszítés, kimondatlan feszültségek - Hogyan küzdj meg a munkahelyi láthatatlanság terhével?

Fájdalmas megélni, amikor azon a helyen, ahol az életed jelentős részét töltöd, ahová rengeteg energiát és fókuszt teszel – sokszor a magánéleted rovására is – mégis azt érzed: amit csinálsz, nem elég. Nem azért, mert rosszul dolgozol, hanem mert senki sem vesz észre. Nem hallják meg a szükségleteidet és nem ismerik fel az értékeidet, nem kapsz visszajelzéseket és nem hangzik el egy egyszerű köszönöm – így a befektetett munkád szinte észrevétlen marad. Ez a munkahelyi láthatatlanság – ami nem látványos, nem hangos, mégis mélyen belül üvölteni tudnál az elkeseredettségtől.

Azt gondolnád, hogy addig jó, amíg nem figyelnek fel rád, hiszen úgy végezheted a munkádat, ahogyan neked komfortos – nem kér számon senki és nem minősítik a munkavégzés módját sem. A lényeg, hogy teljesítsd az előírtakat. Egy idő után mégis azt érzed, hogy kiüresedtél, elveszett a motivációd és egyedül maradtál a feladataiddal. Olyan, mintha árnyéka lennél önmagadnak, mintha bejárnál, de ott sem lennél.

Mikor a környezeted megfeledkezik rólad

Elmaradnak a munkán kívüli meghívások, megbomlik a közösséghez tartozás érzése, és előbb-utóbb azt veszed észre, hogy kívülálló lettél ott, ahol nap mint nap jelen vagy. Pedig nemcsak a munkáért dolgozol: a kapcsolódás, az elismerés és a megerősítés iránti igényed épp olyan alapvető, mint a fizetésed, ezek nélkül könnyen megkérdőjeleződhet a saját értéked és önbecsülésed.

Mi ilyenkor az általános megküzdési stratégia? Még többet adsz, még tovább maradsz, és szinte kizsigereled magad, bízva abban, hogy egyszer majd észrevesz valaki. A valóság azonban az, hogy a hiányosság nem benned van, hanem a munkahelyi vezetésben, amely nem biztosítja a megfelelő figyelmet, elismerést és támogatást.

Ezt olvastad már?

Hogyan kezeljük a kudarcot? A sikerhez vezető út egyik legfontosabb állomása

Mi fontosabb a tehetségnél vagy a diplománál?

Mik a láthatatlanság tipikus jelei?

Gyakran érzed úgy, hogy hiába teszed bele a munkát, mégsem kapsz valódi visszajelzést – sem elismerést, sem építő kritikát. Közben azt látod, hogy mások előrelépnek, miközben te mintha egy helyben topognál. A megbeszéléseken ritkán kapsz teret ahhoz, hogy megoszd a gondolataidat, és sokszor úgy tűnik, a háttérmunkád, az odafigyelésed magától értetődőnek számít, nem pedig értéknek.

Hogyan teremts egyensúlyt a munka és a magánélet között? Mutatjuk!

Mit tehetsz a láthatatlanság ellen anélkül, hogy felmondanál?

A láthatóvá válás nem egyenlő a harsány felszólalással és a sértett viselkedéssel. Sokkal inkább tudatos beleállás kérdése.

Ne csak elvégezd a feladataidat, hanem kommunikálj is róluk

Oszd meg hol tartasz, hogyan kezeled a teendőidet és azt is, hogy mire van szükséged az eredményes munkavégzéshez. Egy-egy státuszfrissítés, rövid összefoglaló vagy tudatos visszacsatolás segít keretbe tenni az erőfeszítéseidet.

Ne csak feladatról feladatra lépj, hanem kérj visszajelzést is

Visszajelzések alapján fogod tudni, hogy jó irányba halad-e a munkád. Pozitív visszacsatolásnál megerősítést nyersz, míg negatívnál tudni fogod, hogy mely területen érdemes fejlődnöd.

Ne becsüld alá a saját értékeidet, hanem vedd sorjába erősségeidet

Ha te magad sem tartod fontosnak, amit csinálsz, mások sem fogják. Az érzelmi intelligencia, a csapat megtartása, a problémák elsimítása ugyanúgy érték, még ha nem is szerepel a KPI-ok között.

Ne lapulj meg az árnyékban, hanem állj ki magadért

Mondd el bátran a véleményedet és a látásmódodat, ha nem értesz egyet a vezetői döntésekkel, valamint oszd meg érzéseidet munkáltatóddal és munkatársaiddal – tudjanak róla, hogy kirekesztve érzed magad.

Ne vágd el magad, hanem próbálj meg kapcsolatot építeni

Nem egyszerű egy új közegben új kapcsolatokat építeni, de próbálj nyitott maradni és kapcsolódni másokhoz – így hosszú távon sokkal egyszerűbbek lesznek a mindennapjaid.

Mégsem változik semmi?

Van, amikor minden próbálkozás ellenére sem történik elmozdulás. Ilyenkor érdemes feltenni a legnehezebb kérdést: “ez az a közeg, ahol hosszú távon jól tudok lenni?” A láthatatlanság nem motivál, nem épít, és idővel kiégéshez vezethet. Néha a legnagyobb önbecsülés az, ha felismered: többet érdemelsz. A munkád érték. A jelenléted számít és ha ezt nem tükrözi vissza a környezeted, az nem tesz téged kevesebbé – csak jelzés arra, hogy ideje változtatni.

Forrás: mindsetpszichologia.hu, psychologytoday.com

Borítókép: Freepik