A túlagyalás ellenszere: így segít a természet kiszállni a gondolataidból

Ismerős az az érzés, amikor eltelik úgy egy nap, hogy alig tudod felidézni mivel is foglalkoztál? Vagy amikor egy apró kellemetlenségen rágódsz, ami még órákkal, sőt akár napokkal korábban történt és teljesen kizökkent a pillanatnyi történések megéléséből? Mindhárom esetben az a közös, hogy időd java részét a fejedben töltöd: magával ragadnak a gondolataid és egyszerűen nem tudod megállítani azok kontrollálatlan áradatát. Ekkor nemcsak a stressz-szinted és a szorongásod növekszik, hanem elveszíted a kapcsolatot a jeleneddel  és lemaradsz életed legszebb pillanatairól. Pedig a megoldás néha meglepően egyszerű és sokunknál szinte szó szerint egy karnyújtásnyira van: a természet.

A természet: kulcs a mentális egészséghez

A pszichológiában már régóta ismert jelenség az úgynevezett biofília, azaz annak a vágya, hogy ösztönösen kapcsolódjunk a környezetünk élő dolgaihoz: a növényekhez, az állatokhoz és a természet ritmusához. Nem véletlen, hogy egy rövid erdei kirándulás, egy vízparti séta és egy kertészkedéssel töltött nap után másképp érezzük magunkat a bőrünkben, mint egy zsúfolt, ingerekkel teli, zajos nap végén. A természet jótékony hatásai közül az egyik legerőteljesebb a mentális egészségre gyakorolt hatása, amivel képes lehalkítani a belső zajt, megszüntetni a vég nélküli belső párbeszédeket és a figyelmet újra a jelen pillanatra irányítani.

Ezt olvastad már?

A cukiságfaktor ereje: miért tesznek produktívabbá a kiskutyás videók?

Amikor a tökéletes bőr hajszolása mentális problémává válik

Amikor túl sokat gondolkodunk, az agyunk stresszért felelős területei folyamatosan aktívak maradnak. Ehhez nem kell órákra eltűnnöd a hegyekben, már heti két óra természetben töltött idő is mérhetően javítja a közérzetet és a mentális egészséget. Ez lehet akár egy parkban töltött ebédszünet, egy hosszabb séta munka után, vagy akár egy hétvégi kirándulás is.

A fontossági sorrend megváltozása

A természet ráadásul egy újabb perspektívát ad, amin keresztül vizsgálhatod a saját életedet. Amikor egy hatalmas, több száz éves fa alatt állsz, vagy felértél egy magaslati pontra és éppen a panorámában gyönyörködsz, akkor könnyebben eltávolodhatsz a saját problémáidtól és elkezdheted meglátni az élet nagyszerűségét és sokszínűségét. Ami korábban óriási problémának tűnt, hirtelen kezelhetőbbé válik. Ami egykor fontos volt, teljesen más értelmet nyer. Mindez nem azt jelenti, hogy a gondjaid varázsütésre eltűnnek, inkább azt, hogy már nem uralják az elmédet és nem foglalják le teljesen a figyelmedet. Érdekes módon még az is számít, hogy „kifelé” figyelsz. Egy kutatásban azok, akik egy magas pontról néztek ki a tájra, kevésbé érezték magukat stresszesnek, mint azok, akik zárt térben maradtak. A tekinteted iránya tehát szó szerint befolyásolja a belső állapotodat.

Nincs lehetőséged gyakran kimozdulni? 

A természet akkor is elérhető számodra, ha nincs lehetőséged kimozdulni a városi környezetből. Szobanövények, friss virágok vagy akár egy kis balkonládás “veteményeskert” is segíthet. Azok, akik növényekkel körülvéve dolgoznak vagy élnek, jobban tudnak koncentrálni, és kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat. A növények gondozása ráadásul egyfajta lassú, tudatos jelenlétet igényel, ami önmagában is csökkenti a stresszt. A lényeg nem az, hogy teljesen kizárd a problémákat az életedből, hanem hogy időnként kilépj a saját gondolataid körforgásából. A természet ebben segít, hogy visszahoz a jelenbe, lelassít, és emlékeztet arra, hogy a világ sokkal tágasabb annál, mint ami éppen a fejedben zajlik.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Drazen Zigic, Freepik