Válás után sok szülő észrevétlenül a gyerekére támaszkodik érzelmileg, ez a jelenség azonban komoly következményekkel járhat. A szakértők szerint a határok helyreállítása kulcsfontosságú a gyerekek egészséges fejlődéséhez.
A válás az egyik legmegterhelőbb életesemény, ami nemcsak a párkapcsolatot, hanem a teljes családi rendszert átrendezi. A legtöbb szülő tisztában van azzal, hogy nem szabad a gyerekek előtt veszekedni, vagy őket bevonni a konfliktusokba. Van azonban egy sokkal finomabb, gyakran észrevétlen jelenség: amikor a szülő érzelmi támaszként kezd a gyermekére támaszkodni. A pszichológiában ezt nevezik érzelmi parentifikációnak, és hosszú távon mindkét félnek árthat.
Ezt olvastad már?
Már a beszéd előtt elkezdődik: meglepő, mikor tanulnak meg „hazudni” a babák
Szeretni a gyereket, de nem mindig kedvelni – az anyaság egyik kimondatlan tabuja
Mi az érzelmi parentifikáció?
Ez akkor történik, amikor a gyerek felnőtt szerepbe kerül: vigasztal, tanácsot ad, titkokat őriz, vagy olyan problémákról hall, amelyekhez még nincs meg az érzelmi érettsége. Válás után különösen gyakori, hiszen a szülő elveszíti elsődleges érzelmi támaszát, és tudattalanul a gyermek felé fordul.
A jelenség sokszor nem is vesszük észre. Hiszen a szülő nem rossz szándékból teszi, egyszerűen csak nincs más, akivel megoszthatná a félelmeit, a pénzügyi aggodalmait vagy a párkapcsolati csalódásait. A gyerek pedig lojalitásból és szeretetből igyekszik „felnőttként” helytállni.
Figyelmeztető jelek, amiket nem szabad félvállról venni
Az érzelmi parentifikáció gyakran apró jelekkel kezdődik. Ilyen lehet, ha a gyerek túlzottan belefolyik a felnőttek beszélgetéseibe, tanácsokat ad a szülőnek, vagy meglepően otthonosan mozog a felnőttek világában. Intő jel az is, ha a gyermek túl sok intim részletet tud a szülők kapcsolatáról, pénzügyi gondokról vagy konfliktusokról.
Sok szülő büszkén mondja ilyenkor, hogy a gyermeke „korához képest érett”. Valójában azonban ez gyakran annak a jele, hogy a gyerek túl hamar vesz magára felnőtt terheket.
Hogyan lehet megtörni ezt a mintát?
A megoldás első lépése a támogatói háló kiépítése. Barátok, családtagok, támogató csoportok, coachok vagy akár egy szakember mind segíthetnek abban, hogy a szülő ne a gyermekére támaszkodjon érzelmileg. A válás könnyen elszigetel, de tudatos kapcsolódással ez az izoláció csökkenthető.
A pszichológus bevonása szintén kulcsfontosságú lehet. Gyakran kiderül, hogy a szülő saját gyerekkorában is jelen volt a parentifikáció, így a minta generációról generációra öröklődik. A felismerés segít abban, hogy a szülő megtanulja a megfelelő határokat.
Egy gyermekközpontú szemléletű családjogi szakember pedig a jogi folyamatok mellett abban is támogatást nyújthat, hogy a konfliktusok ne a gyerek vállán landoljanak.
A legfontosabb, hogy a gyerekeknek nem szülői szerepre, hanem biztonságos gyerekkorra van szükségük. A válás önmagában nem teszi tönkre a gyerekkort, de az igen, ha a gyereknek kell felnőttként helytállnia.
