Kétségbeesett segélykiáltás, amit anyaként meg kell hallanod

Miközben a felnőttek zöme a gyerekkort még mindig az ártatlanság, a játék és a gondtalanság időszakaként tartja számon, egyre több fiatalnak válik napi szintű küzdelemmé az élet. A Semmelweis Egyetem gyermekpszichiátere szerint már nem ritka, hogy a kiskamaszok saját maguk ellen fordulnak – szó szerint.

Dr. Várnai Nikoletta főorvos szerint a gyerekek önsértése sokkal több, mint figyelemfelkeltés: valójában egy kétségbeesett segélykiáltás, amit a környezetüknek – főként a szülőknek – ideje lenne meghallani.

Már nem tabu – és épp ez a baj

Vágás, ütés, égetés – ezek már nem kizárólag a felnőtt pszichiátriai kórképek részei. A Semmelweis Egyetem Gyermekpszichiátriai Osztályán a 2000-es évek elején hetente egy-két hasonló esetet láttak, mára viszont naponta négy-öt gyereket kezelnek önsértés miatt. Az önbántás nem önálló betegség, hanem egy mélyebb pszichés problémára utaló tünet – mondja a főorvos.

Miért csinálják?

A válasz ijesztően egyszerű: mert a testi fájdalom átmenetileg elnyomja a lelkit. Sok gyerek ezzel próbál megküzdeni a szorongással, az üresség érzésével vagy a túlterhelt élethelyzetekkel. Van, akit otthonról hozott minták, másokat online zaklatás vagy az iskolai közeg lök ebbe az irányba. Az okok komplexek – genetika, családi légkör, társadalmi nyomás – de az eredmény ugyanaz: sebek a testen, hogy csillapítsák a láthatatlanakat.

A lányok gyakrabban, a fiúk durvábban

A lányok háromszor-négyszer gyakrabban bántják magukat, mint a fiúk – viszont a fiúk sokszor súlyosabb sérüléseket okoznak. A legérintettebb korosztály a 16-17 éveseké, de már 12 éves kortól is előfordul az önsértés. Ráadásul sokszor teljesen „átlagosnak” tűnő, jó tanuló, barátokkal rendelkező gyerekek is érintettek lehetnek.

Nem szégyen a segítség

A legfontosabb, amit a szülő tehet: figyel, kérdez és nem ítélkezik. A hosszú ujjú póló nyáron, a bezárkózás, az elhanyagolt kapcsolatok – ezek mind figyelmeztető jelek lehetnek. Ha a szülő pengét talál a gyerek holmijai között vagy vérfoltos ruhát a szennyesben, az már nemcsak intő jel – hanem egyértelmű vészjelzés.

„Nem az a gond, ha valaki segítséget kér – az a baj, ha nem teszi”- hangsúlyozza Dr. Várnai. A szülő fordulhat háziorvoshoz, iskolapszichológushoz, de akár családterapeutához is. Ha pedig akut a helyzet, orvosi ellátás és mentő szükséges.

A legnagyobb segítség egy szülőtől az idő és a figyelem. Egy közös program, egy őszinte beszélgetés, egy mondat, amiből kiderül, hogy a gyerek nincs egyedül. Mert ha érzi, hogy meghallgatják, van esély, hogy nem az önsértést választja legközelebb. És ez már fél gyógyulás.