Szeretettel vitázni: a konstruktív konfliktuskezelés kulcsai

Minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok, kisebb-nagyobb nézeteltérések. Ez nem azt jelenti, hogy nem illetek össze, hanem azt, hogy két különböző történettel és háttérrel rendelkező ember próbál meg együtt fejlődni. A rózsaszín köd felszállta után kezdődik az igazi ismerkedés: a másik szokásaival, értékrendjével, valódi reakcióival, ami persze sokszor torkollhat konfliktusba. 

A konfliktusok pszichológiája

Nem maguk a konfliktusok jelentik a problémát, hanem az, ahogyan kezeljük őket. A konfliktusok jönnek és mennek, a lényeg mindig az, hogyan állunk hozzájuk. Van, aki lefagy, és szinte megszólalni sem tud, mintha a szavak eltűntek volna, és gombóc képződne a torkában. Mások támadóvá válnak, a másikat hibáztatják, hogy megvédjék magukat a sérüléstől. Megint mások pedig mindent magukra vesznek, és saját magukat okolják azért, hogy a helyzet idáig fajult.

Ezt olvastad már?

Ekkor kell menekülőre fognod! Íme a mérgező párkapcsolat leggyakoribb jelei

7 mondat, amit a legerősebb párok nap mint nap használnak

Mindenkinek megvan a maga megküzdési stratégiája ahhoz, hogy elkerülje mindazt, ami fájdalmat és sérüléseket okozhat. A konfliktuskerülés azonban sosem megoldás: rövid távon békének tűnhet, azonban hosszú távon ront a helyzeten és belülről mérgezi meg a kapcsolatot. 

Ismerd fel időben a toxikus párkapcsolat jeleit! Egy korábbi cikkünkben mindent leírtunk róla, amit érdemes tudnod.

A konfliktuskezelés kétféleképpen végződhet

A konfliktuskezelés mindig két módon végződhet: destruktívan vagy konstruktívan. Míg az előbbi esetben a manipuláció, a játszmák, az elkerülés és az elutasítás van jelen, addig az utóbbi helyzetben a rugalmasság, az együttműködés, az empátia és a megértés kap hangsúlyt. 

A cél a probléma konstruktív kezelése és nem a konfliktus elkerülése. A lényeg, hogy jobban és biztonságosabban tudjatok kapcsolódni egymáshoz, akkor is, amikor nehéz.

Miért kerüljük leggyakrabban a konfliktust?

A legtöbben nem azért hallgatnak, mert nincs mit mondani és nem azért kiabálnak, mert dühösek, hanem mert mélyen belül félnek. 

Mitől?

Elutasítástól: “Mi lesz, ha elhagy, ha kimondom amit érzek?”

Félünk attól, hogy amint kiállunk a saját igazunkért, akkor partnerünk nem veszi komolyan a problémát, vagy túl komolyan veszi azt és elhagy. 

Sérüléstől: “Mi lesz, ha megnyílok és ő támadási felületet lát bennem?”

Félünk attól, hogy mikor feltárjuk igényeinket és kifejezzük az érzelmeinket, akkor sebezhetővé válunk és könnyebben sérülünk.

Tehetetlenségtől: “Mi lesz, ha úgysem változik semmi?”

Félünk attól, hogy a probléma a felszínre jut, de nem kerül megoldásra és minden marad a régi kerékvágásban.

Feszültségtől: “Úgyis csak veszekedés lesz belőle.”

Félünk attól, hogy kényelmetlen helyzetbe kerülünk és a nyugalmi állapot stresszhelyzetbe csap át.

Hogyan konfrontálódjunk?

A konfrontáció nem egyenlő a féktelen vitázással. Lehet megértő és együttműködő folyamat is. Hogyan?

Sose tedd felindultságból vagy haragból. Vita helyzetben kérj egy kis szünetet és szellőztesd ki a fejedet, hiszen nyugodtan sokkal megértőbben tudtok egymás felé fordulni.

Őszinte és nyílt kommunikációt alkalmazz, hiszen se te, se pedig párod nem lát a másik gondolataiba, így a legegyszerűbb, ha megosztod azt, hogy mire van szükséged.

Kerüld a vádaskodást, a hibáztatást és a múlt felhánytorgatását – bűntudatkeltéssel, kritizálással és a másik lealacsonyításával nem halad előre az egyezkedés.

Fogadd el a saját hiányosságaidat is és láss a párod szemüvegén keresztül.

A konstruktív kommunikáció tanulható – és megéri a befektetett energiát. Hiszen minden megoldott konfliktus egy újabb közös győzelem.

Forrás: mindsetpszichologia.hu