Tényleg jót tesz a gyereknek, ha unatkozik? Egy friss kutatás mást mond

Sokáig hittük, hogy az unalom ösztönzi a gyerekeket a kreativitásra – most viszont úgy tűnik, nem mindig ennyire egyszerű a képlet. Egy új tanulmány szerint az állandó unalom akár veszélyes is lehet a fejlődésükre.

„Annyira unatkozom…” – hangzik el ezerszer naponta a gyerekszobák falai között. A szülők ilyenkor vagy azonnal a mentőövhöz nyúlnak valamilyen programmal vagy bűntudattal küzdenek, hogy nem képesek elég izgalmas világot teremteni a gyerek körül. De vajon tényleg baj az unalom? És ha igen, mikor?

Az unalom, mint kreatív hajtóerő – vagy mégsem?

Korábban elterjedt nézet volt, hogy az unalom serkenti a kreativitást: amikor valami nem elég izgalmas, az agy más megoldás után kutat. Egy kaliforniai egyetemi kísérletben például azokat a diákokat, akik előtte unalmas feladatot kaptak, kreatívabb válaszokat adtak, mint a többiek. Ugyanezt a mintázatot figyelték meg kisgyerekeknél is: ha hagyták őket „elkalandozni” egy tabletes játék során, jobb tanulási eredmények születtek, mint ha túl sok külső inger érte volna őket.

De van árnyoldala is

Azonban nem minden unalom válik hasznunkra. Egy amerikai kutatásban a résztvevőknek 14 percet kellett eltölteniük egy teljesen üres szobában – minden inger nélkül. Az eredmény: a férfiak kétharmada inkább elektromos áramütést választott, mint az unalmat. Egy másik tanulmányban pedig kiderült, hogy a kórosan unalomra hajlamos emberek – például szerencsejáték-függők – gyakrabban keresik az extrém élményeket, hogy elkerüljék az üresség érzését.

Átmeneti vagy krónikus? Nem mindegy

A pszichológia ma már különbséget tesz kétféle unalom között: az alkalmi, szituatív unalom (mint például egy hosszú kocsikázás során) természetes jelenség. A gond akkor kezdődik, ha valaki krónikusan hajlamos az unalomra – vagyis személyiségszinten szenved tőle. A kutatások szerint az ilyen emberek gyakrabban küzdenek depresszióval, szorongással, evési zavarokkal vagy valamilyen függőséggel.

Amerikai adatok szerint az állandóan unatkozó tinik 50 százalékkal nagyobb eséllyel nyúlnak cigarettához, alkoholhoz vagy drogokhoz, mint azok, akik lekötik magukat valamivel. Ráadásul az unalom az idegrendszerre is stresszt gyakorol: aki rendszeresen „kikapcsol” a környezetéből, bizonytalanabbá válik, kevésbé érzékeli, mi történik körülötte – ez pedig sérülékenyebbé teszi.

Új kutatás: már az óvodásoknál is megjelenhet a krónikus unalom

A témát eddig főleg tizenéveseknél vizsgálták, de egy friss tanulmány most a négy-hat éves korosztályt vette górcső alá. A Washington State University kutatói szerint már ebben az életkorban is megfigyelhető az unalomra való hajlam – személyiségjegyként. Az ilyen gyerekek nehezebben találják meg maguknak az elfoglaltságot, és kevesebb megküzdési stratégiával rendelkeznek. Itt nagyon fontos a szülők szerepe: az ő figyelmük és támogatásuk segíthet, hogy ezek a gyerekek ne szoruljanak bele a tehetetlenség érzésébe.

Egy japán kutatócsoport szintén hasonló eredményekre jutott: az unalomra való hajlam részben öröklött lehet, és gyakran együtt jár figyelemzavarral, illetve koncentrációs nehézségekkel is. Az viszont már a nevelésen múlik, hogy egy gyerek megtanulja-e jól kezelni ezt az érzést – vagy sem.

Szülőként nem kell állandóan animátornak lenni – de teljesen hátralépni sem érdemes

A pszichológusok szerint a kulcs az egyensúlyban rejlik. Sem az nem jó, ha minden percet programokkal töltünk meg, sem az, ha hagyjuk, hogy a gyerek teljesen magára maradjon az unalmával. A Florida Egyetem kutatója, Erin Westgate szerint a mérsékelt unalom még hasznos is lehet – fejleszti a problémamegoldást és a képzelőerőt.

De fontos, hogy ne várjuk el a gyerekektől, hogy ösztönösen tudják, mit kezdjenek ezzel az érzéssel. Ehelyett érdemes emlékeztetni őket olyan tevékenységekre, amiket korábban élveztek – így támogatást kapnak, anélkül hogy mindent mi oldanánk meg helyettük.