Siketek bálja, avagy mennyire figyelnek az éttermekben a hallás és látássérültekre?

Milyen lehet egy bankett, egy bál, amikor órákig nem szól senki egy szót se, és egy pisszenés sem hallatszik? Pedig létezik ilyen is. A Gundel tavaly adott helyet a siketek összejövetelének, együttműködve az érintettek szakmai szövetségével.

Kiszámolta-e már valaki, hogy régebben hány ezer – belföldi vagy külföldi – vendég, nem, vagy csak nehezen tudott boldogulni Magyarországon egy étteremben, vagy akárcsak oda eljutni? Míg hajdanán a fogyatékkal élők szinte eldugva éltek -főleg falun, de arisztokrata családoknál is – addig mára javult a helyzet. Igaz, elsősorban a mozgáskorlátozottakat illetően, de újabban a hallás- és látássérültek körében is. Az egyik pozitív példa erre a Gundel kezdeményezése.

Az igazgató jeleléssel köszön a bejáratnál

Bár már Gundel Károly is azt vallotta, hogy legyen a Gundel mindenkié, nem a fogyatékkal élőkre gondolt, hanem inkább a kevésbé tehetősekre, ezért is látta vendégül a Városligetben sétáló bakákat és szolgálólányokat, ha csak egy pörköltszaft tunkolás erejére is. De ma már – követve a külföldi trendeket – a látássérülteket és a siketnémákat is ki tudják szolgálni amellett, hogy a városligeti patinás ház akadálymentesített.

Magyary Jenő, a Gundel igazgatója, stílusosan jeleléssel köszönt a bejáratnál. Mint megtudom, a felszolgálók megtanulták a vendégek számára legfontosabb 10 jelelési kommunikációt angol és magyar nyelven, illetve a látássérültek még színvonalasabb kiszolgálását segíti az ételek történetét bemutató, Braille-írásos étlap.

Sikeres film is készült róla

A fogyatékkal élők felé is megnyilvánuló vendégszeretetet demonstrálja a két éve leforgatott kisfilm, amit Bergendy Péter készített, és amely második helyen végzett a világ egyik legrangosabb rövidfilmfesztiválján. A Santa Barbara-i 3 Minute Film Festival a három perces alkotások kreativitását és üzenetét értékeli, és rangos eseménynek számít a filmkészítők körében. Öt ország (Anglia, India, Egyesült Államok, Magyarország, Törökország) 12 filmje került a versenyprogramba, ahol Magyarországot a Gundel film képviselte. A Gundel Mindenkié című rövidfilm végül csak hajszállal maradt le a végső fesztiválgyőzelemről.

Mindez nemcsak vendégszeretet, hanem érzékenység és társadalmi felelősségvállalás kérdése is. Magyary Jenő, a Gundel ügyvezetője a sikerrel kapcsolatban elmondta: köszönet illeti a jelnyelv tanulásában bennünket lelkesen segítő SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) szakértőit is.

Mindez hogyan néz ki a gyakorlatban? A látássérült és siketnéma vendégek többnyire kísérővel érkeznek, és előre foglalnak asztalt, ez utóbbi jellemző az étterem többi vendégére is, bár épp ott jártamkor is tapasztaltam, hogy sok arra sétáló külföldi nyit be ebédelni.

A jelnyelv nem egységes

Az érintettek, mikor asztalt foglalnak, előre jelzik, hogy akivel érkeznek, az igényli-e a jelelést, ezért egy kolléga fel tud erre készülni. Akár angolul, akár magyarul – tudni kell, hogy a jelnyelv nem egységes. A siketnéma el tudja olvasni az étlapot, de merülhet fel olyan kérdés, amelyre, ha jeleléssel nem is tud válaszolni a felszolgáló, de a kísérő segít benne. A látássérültek számára létesített Braille-írásos étlap nem csak a Gundelre jellemző, igaz, vidéken kevés példát találtam erre. (Van, ahol angol nyelven sincsenek feltüntetve a fogások nevei, ami pedig a XXI. század eszperantója lett.)

A siketek és nagyothallók nemcsak vacsorázni járnak ide, hanem bálozni is. A Gundel tavaly adott otthont a siketek egyik kiemelt közösségi eseményének, együttműködésben az érintettek szakmai szövetségével. Az eseményt Réh Tímea rendezvényszervező álmodta és valósította meg – célja az volt, hogy a siket közösség számára egy befogadó, mégis ünnepélyes alkalmat teremtsen.

Létrehozni a hallók és siketek közötti párbeszédet

A rendezvényen a vizualitás, a jelelés és a közös élmények domináltak – a Gundel elegáns környezete méltó hátteret biztosított ehhez az inspiráló esthez.

„Az élethez nem szükséges a hallás, de a nyelv szükséges az élethez” – ez a véleménye Réh Tímeának, aki maga is a siket közösség aktív tagja. Beszélgetésünkkor kiemelte: fontos számára, hogy a zárt világokat összekapcsolja, azaz, hogy a hallók és a siketek között párbeszéd és kölcsönös megértés jöhessen létre.

Bár a Deaf Bál nem a Gundel saját kezdeményezése volt, a ház örömmel biztosította a helyszínt, és támogatta e sajátos szemléletű eseményt – ahogyan máskor is teret ad a sokszínűségnek és az elfogadásnak. A vendéglátás számunkra nemcsak ízekről és tálalásról szól – vallja Magyary Jenő ügyvezető –, hanem arról is, hogy mindenki otthon érezze magát, függetlenül attól, milyen háttérrel, képességekkel vagy igényekkel érkezik hozzánk.