Az első Nobel-díjas írónő: Selma Lagerlöf és Nils Holgersson története

Az irodalmi Nobel-díj gyakran okoz meglepetést az olvasóközönség számára, hiszen nem egyszer fordult már elő, hogy a nyugati olvasók számára ismeretlen szerző kapta meg a neves elismerést.

Idén sem volt ez másként, hiszen nem valószínű, hogy sokan ismerték nálunk korábban Han Kang dél-koreai szerző nevét vagy munkásságát. Ezzel ő lett a 17. nő az irodalmi Nobel-díj történetében, akit kitüntettek az elismeréssel. Az összes Nobel-díjas írónőt nehéz lenne egy cikkben alaposan bemutatni, de érdekes visszatekinteni, ki volt az első, aki nőként elérte ezt.

Selma Lagerlöf első nőként 1909-ben vehette át az irodalmi Nobel-díjat Nils Holgersson csodálatos utazása című meseregényéért.

Számos jelentős művet hozott létre, aktívan harcolt a nők választójogáért, miközben ő maga egy (pontosabban két) nőbe volt szerelmes.

Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf 1858. november 20-án földbirtokos nemesi családban látta meg a napvilágot a Nyugat-Svédoszágban található Marbackában, Erik Gustaf Lagerlöf, a Värmlandi Királyi Ezred hadnagyának és Louise Lagerlöf (szül. Wallroth), akinek apja jómódú kereskedő és öntödei tulajdonos volt, ötödik gyermekeként. Összesen hatan voltak testvérek. Selma csípősérüléssel született, három és fél évesen pedig gyermekbénulást kapott, amiből ugyan kigyógyult, de élete végéig sántított.

Csendes, komoly gyermek volt, aki nagyon szeretett olvasni. Verseket írt, de csak később publikált. Iskolába nem járt, anyai nagyanyja segített a nevelésében, gyakran mesélt neki meséket és fabrikált történeteket. Angolul és franciául tanult. Miután hétéves korában elolvasta Thomas Mayne Reid Osceoláját, eldöntötte, hogy ha felnő, író lesz belőle.

Bár a beszámolók szerint apjával szoros volt a viszonya, a férfi állítólag alkoholista volt, és kicsapongó életvitele oda vezetett, hogy 1884-ben kénytelenek voltak megválni a mårbackai családi birtoktól. Apja nem sokkal ezután hunyt el, amit a fiatal Selma nehezen dolgozott fel. Később, a Nobel-díjjal járó pénzjutalomból visszavásárolta apja birtokát, és itt élt élete végéig.

Tanítónőből írónő

Stockholmban, a tanítóképző intézetben tanult tovább 1882 és 1885 között, majd annak elvégzése után landskrónai leányiskolában helyezkedett el. Első regényét, a Gösta Berlinget ekkor kezdte el írni. Íróként az első sikert akkor érte el, amikor a készülő kötet első fejezeteit elküldte az Idun magazin irodalmi pályázatára, aminek köszönhetően szerződést kötött vele a kiadó a teljes könyv megírására. Eleinte a visszajelzések igen lanyhák voltak, de miután Georg Brandes pozitív kritikát közölt a dán fordításról, népszerűsége az egekbe szökött. Egyes feltételezések szerint a Gösta Berlingben Margarethe és Elisabet országjáró vándorlásai révén az írónő a fantáziája erejével pótolja a való életben elmulasztott kalandokat. A történetet átszövik a gyerekkorában megismert népi mondák, legendák, és későbbi munkássága során is gyakran merített a svéd folklórból. A regényből 1924-ben Greta Garbo főszereplésével készítettek filmet.

Fredrika Limnelltől kapott anyagi támogatást, aki lehetővé akarta tenni számára, hogy az írásra koncentrálhasson. Sikereinek köszönhetően 1895-re felhagyott a tanítással, hogy főállású írónő lehessen. 1900-ban Jeruzsálembe utazott, az utazás nyomán pedig megszületett a Jerusalem című regénye, amellyel elnyerte a Svéd Akadémia ösztöndíját. Munkáját a kritikusok is elismerték, akik Homéroszhoz és Shakespeare-hez kezdték hasonlítani, így Svédországban és külföldön egyaránt népszerűvé vált.

Nils Holgersson csodálatos utazása

1902-ben a svéd Országos Tanítói Szövetség felkérte Lagerlöföt, hogy írjon egy gyerekeknek szóló földrajzkönyvet. Ugyan tanítónői múltjának köszönhetően tökéletes választás volt erre a feladatra, valószínűleg akkor senki sem gondolta, hogy egy ilyen felkérésre születik meg az a mű, amiért első női szerzőként Nobel-díjat kap majd. Lagerlöf ugyanis ekkor írta meg a Nils Holgerssons underbara resa genom Sverige, azaz Nils Holgersson csodálatos utazása című regényét.

Az írónő két évig gyűjtött anyagokat a műhöz, majd ugyanilyen hosszan írta, mire 1906-ban megjelent az első, Svédország déli tájairól szóló kötet 1906-ban. A következő évben ezt követte második, az ország középső és északi részével foglalkozó kötet. A kalandos mese hamar óriási népszerűségre tett szert Svédországban és külföldön is, olyannyira, hogy ez lett Lagerlöf egyik legismertebb műve, amelyet több mint 40 nyelvre fordítottak le.

Nils egy 14 éves svéd fiú, aki igencsak rossz gyerek: nem hallgat a szüleire és gonosz az állatokkal. Mígnem egy nap egy erdei manóval hozza össze a sors, aki a gonoszkodások miatt összezsugorítja a fiút. Nils Márton, a házi liba hátán csatlakozik a vándorló vadludakhoz, miközben bejárják Svédországot. A meseregényben Lagerlöf a Svédország tartományairól szóló történelmi és földrajzi tényeket vegyítette a fiú kalandjaival, ennek köszönhetően tudja olyan könnyen magával ragadni az olvasót. 1980-ban 52 részes japán anime is készült a kötetekből, amely az akkori fiatal generációkkal is megismertette Nilst és újra népszerűvé tette világszerte.

1909. december 10-én Selma Lagerlöf elnyerte a Nobel-díjat „annak a magasztos idealizmusnak, élénk képzeletnek és szellemi érzékenységnek az elismeréseként, amely írásait jellemzi”, de a döntést kemény hatalmi harc előzte meg a Svéd Akadémián belül, amely az irodalmi Nobel-díj odaítéléséről dönt. 1914-ben az akadémia tagjává is választották. Mindkét elismerést nőként ő érte el először. 1991-ben ő lett az első nő, aki svéd bankjegyen szerepelt, az első 20 koronás bankjegyet díszítették az arcképével.

Szerelmi élete

1894-ben találkozott Sophie Elkan svéd írónővel, aki a barátja és társa lett. Akkoriban az azonos neműek kapcsolatát üldözték, így nyilvánosan nem vállalhatták fel érzéseiket, de az 1993-ban kiadott levelezésből betekintést kaphattunk kettejük viszonyába. Selma az 1890-es évek végén ismerkedett meg Valborg Olanderrel, aki irodalmi tanácsadóként, ügynökként és egyfajta titkárként volt jelen az életében. Elkan a jelek szerint igencsak féltékeny volt Olanderre, aki meghatározó befolyással bírt Lagerlöföre, a rivalizálás pedig életük végéig eltartott (Elkan 20 évvel a másik két nő előtt hunyt el). Olander és Lagerlöfö levelezését 2006-ban adták ki, és ezek tartalmaznak olyan részeket, amelyek egyértelműen az erotikus és testi szenvedélyre utalnak. Egyébként ismereteink alapján mindkét nővel szoros és érzelmes kapcsolatot ápolt, amit a szerelemre utaló kifejezésekkel írtak le.

A tanárként dolgozó Olander aktívan részt vett a Svédországban egyre erősödő női szüfrazsett mozgalomban is. Lagerlöf maga is aktívan tevékenykedett a Nemzeti Női Választójogi Szövetség szónokaként, ami az írónőt övező tiszteletnek köszönhetően előnyös volt a szervezet számára. 1911 júniusában felszólalt a Stockholmban megrendezett Nemzetközi Választójogi Kongresszuson, ahol ő tartotta a nyitóbeszédet, valamint a svéd választójogi mozgalom győzelmi ünnepségén is beszédet mondott, miután 1919 májusában megadták a nőknek a választójogot.

Selma Lagerlöf 1940. március 16-án 81 éves korában hunyt el a családi birtokán.