Esküvői tabutémák: nem beszélünk róla, pedig kellene

Ahogy közeledik az esküvőm napja, úgy növekszik exponenciálisan a tematikus Facebook csoportokban töltött időm is, amit leginkább használt dekorok nézegetésével és ajánlások, tapasztalatok olvasgatásával töltök. Időről időre azonban belefutok olyan nehéz témákba, amikről nem szívesen beszél az ember, viszont sokakat foglalkoztat.

Úgy döntöttem megosztom a csoporttagok tapasztalatait és kérdéseit, mert ezeket a témákat érdemes napirendre tűzni és beszélgetni róla. Kedves menyasszonyok és vőlegények, jöjjön egy friss válogatás a legtipikusabb esküvői félelmekből!

Amikor az anyós beleszól…

Visszatérő probléma a házasulandó párok között, hogy a szülők és a rokonok túl nagy befolyással bírnak az esküvőre. Ez elmehet az “apróságoktól” (beleszólás a helyszínbe) az egészen extrém esetekig (az anyós választja ki a menyasszony ruháját). Sajnos patt helyzet, ha az esküvői költségek egészét vagy egy részét a szülők dobják össze, hiszen “jogosan” mondhatják a párnak, hogy mi fizetjük, az lesz, amit mi mondunk. És ha ők három napig tartó lagzit szeretnének 200 vendéggel, akkor ti hiába álmodoztatok egy meghitt, családias vacsoráról szűk baráti körben.

Még ha nem is ők szponzorálják az esküvőt, sajnos akkor is gyakori, hogy a közvetlen családtagok beleszólnak a nagy napba. A legtöbb ilyen eset a csoporttagok szerint az, amikor “kötelezően” meg kell hívni a szülők nyomására egy olyan rokont vagy ismerőst, akivel évek óta nem tartják a kapcsolatot, esetleg rosszban vannak vele, de az is gyakran előfordul, hogy a menü összeállítását és a dekort is az anyós intézi. Úgy, ahogy neki tetszik. Bennem egy kérdés merül fel ezek után: ez a Ti napotok vagy az övék?

Köddé vált szolgáltatók

Igazi rémálom lehet, ha aznap hiába várod a sminkest vagy a fodrászt, esetleg hirtelen eltűnik a fotós. Sajnos ezek sem extrém esetek, több menyasszony is beszámolt arról, hogy aznap szőrén-szálán eltűnt a szolgáltató (szerződés hiányában sokszor a foglalóval együtt), vagy előtte való nap mondta le, és nem biztosított maga helyett mást. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy minden esetben legyen szerződés, ez valamennyire védelmet biztosít mindkét félnek.

Gyerekmentes esküvő?

Hogyan kérjük meg a kisgyerekes vendégeket, hogy ha lehet, próbáljanak meg bébiszittert találni a nagy napunkra? Ez talán az egyik legérzékenyebb téma. Mert mi van akkor, ha a pár szeretne a barátaival felhőtlenül ünnepelni anélkül, hogy ők a gyerekek után kajtatnának, vagy este 9-kor lelépnének, mert jön az altatás ideje? Voltam pár esküvőn, és azt tapasztaltam, hogy ha nem volt animátor aki a gyerekekkel külön foglalkozna egy erre kijelölt játszósarokban, stressz volt a szülőknek is és a gyereknek is az esemény. A szülő nem tudott felszabadultan bulizni, a gyerek pedig érthetően hamar besokallt a sok ingertől, a hangos zenétől, stb. Írjátok meg, ha erre van valami jó tippetek.

Mit adjunk, de leginkább mennyit adjunk a párnak?

Ma már nem az a kérdés, hogy pénzt, vagy valami ajándékot adjunk-e az ifjú párnak. Sokkal inkább az, hogy mennyi pénzt. A legtöbben igyekeznek legalább a saját vacsorájuk árát beleadni a közösbe, ám az inflációval nehezen tudnak az átlag magyar fizetések lépést tartani, és ma már sajnos a vacsora fele sem jön ki abból az összegből, ami tavaly vagy tavalyelőtt még okénak számított a borítékban. Ez bizony kényes téma, de aktuális, és szerintem majdnem minden házasulandó párt foglalkoztat.

Nem kívánatos vendégek

Ha van egy barátnőm, akiről köztudott, hogy bántalmazó kapcsolatban él, és a férje rosszul bánik vele, vajon meg kell-e a férfit is hívnom az esküvőre? Tíz éve együtt vannak, van egy közös gyermekük is, de a fickó egy kibírhatatlan, nárcisztikus zsarnok. Vagy van egy barátom, aki két hónapja kavar egy lánnyal, egy hete jöttek össze, még sohasem találkoztam vele, és valószínű, hogy az eseményig nem is fogok. Vajon meghívjam ezt a lányt és a bántalmazó férjet az esküvőmre?

A köszönőajándék

Szintén gyakran előkerül a csoportokban, hogy illik-e köszönőajándékkal kedveskedni a szülőknek, tanúknak, testvéreknek, tánctanárnak, stb. A csoportok többsége többnyire két táborra oszlik: akik szerint a szülőknek minimum jár a köszönőajándék, és akik szerint (ők vannak kevesebben) csak annak köszönj meg bármit is, aki valóban hozzátett a boldogságodhoz. Legtöbben a szülőknek adnak valami apróságot, de könnyen túlzásba és felesleges költekezésbe lehet esni, ha az anyakönyvvezetőt, a tánctanárt, a fotóst, a virágost, stb. is meglepjük valami plusz ajándékkal. Ne feledjük, hogy ők fizetésért cserébe elvégeznek egy szolgáltatást. Ez olyan szerintem, mint az orvosoknál a hálapénz.

Az újabb generációkkal lassan kikopnak a régi hagyományok. Vannak köztük szépek, amiket érdemes tovább vinni, és vannak köztük olyan berögződések és szokások, amik ma már nem állják meg a helyüket. A tabutémák sokszor ezeknek a hagyományoknak a megszakításából, vagy továbbviteléből erednek, és a listát még bőven lehetne folytatni a kommentek alapján. A sok kérdést és tapasztalatot olvasva bennem egyre erősebb az az érzés, hogy ez a mi napunk, és történjen bármi, hozzuk ki belőle a legtöbbet amit tudunk, anélkül, hogy bárkinek meg akarnánk felelni. Mivel ez rólunk szól.