A művészi látásmód egy dolog, a sikerhez üzleti érzék is kell
A művészet ereje képes arra, hogy inspiráljon és kihívás elé állítson, ahogyan arra is, hogy összehozza az embereket. Ez a pozitív társadalmi hatás hívta életre a The Art Sommelier művészeti menedzsmenttel foglalkozó vállalkozást.
A művészi látásmód egy dolog, a sikerhez azonban jó üzleti érzék is kell. A kettő közötti egyensúly szintén egy izgalmas kérdés, többek között erről is kérdeztük a The Art Sommelier csapatát. Kosztyu Marianna és Bányai Zsuzsanna elkötelezték magukat amellett, hogy egy befogadó és vibráló művészeti közösséget teremtsenek a The ArtSommelier körül, míg az általuk képviselt művészeket műalkotások értékesítésében, kiállítások szervezésében, galériákba való bejutásban, művészeti vásárokon és aukciókon való részvételben segítik, de akkor is a művészek mellett állnak életvezetési tanácsaikkal, ha valaki éppen a magánéletben akadt el. Milyen elvek mentén lehet jó üzleti döntést hozni egy meglehetősen szubjektív területen? Miért volt szükség egy újszerű, progresszív megközelítésre a művészeti menedzsment területén? Milyen kihívásokkal kell szembenézni most a digitális művészet és az NFT-k világában? Kosztyu Mariannával és Bányai Zsuzsannával beszélgettünk.
Mindketten különböző területről érkeztetek a művészetek világába. Hogyan találkoztatok és hogyan találtátok meg a közös pontot a művészet iránti szenvedélyetekben?
Marianna: A testvéremen keresztül ismertük meg egymást hosszú évekkel ezelőtt, azóta vagyunk jó barátok. Én már akkor is foglalkoztam művészek menedzselésével, de a közös munka sokkal később kezdődött. Mindketten több évet éltünk külföldön, az egyik ilyen időszakban értek össze úgy a „szálak” mindkettőnk munkájában, hogy úgy döntöttünk, szervezünk együtt egy kiállítást. Ezután, illetve az ArtBaselen eltöltött jó pár közös nap után döntöttem úgy, hogy Zsuzsi hazatérése után felajánlom a közös munka lehetőségét és nem is hosszas mérlegelés után ő elfogadta. Ekkor, körülbelül két és fél évvel ezelőtt indult el a közös utunk és vált két főssé a The ArtSommelier.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Miben tud újat kínálni a The ArtSommelier a menedzsment által képviselt művészeknek, illetve a művészet iránt érdeklődő vásárlóknak?
Zsuzsi: Nekünk nincs egy fix helyünk, galériánk, ahol a velünk kapcsolatban álló művészek kiállíthatnak. A mi célunk az, hogy az alkotások minél több helyen, minél több üres falon megjelenhessenek város-és országszerte, ezzel is növelve a művészeink láthatóságát. Úgy gondolom, hogy ez egy dinamikusabb megközelítése a közös munkának, nincs „röghöz kötés” és nem mellékesen: az eladások és projektek utáni jutalékunk is kedvezőbb a művészekre nézve, mint általában a galériák esetében.
A műkedvelőknek és vásárlóknak pedig azért tudunk újat mutatni, mert addig talán általuk nem ismert helyszínekre látogathatnak el, új embereket megismerve, egy kicsit felrázódva a megszokottból. Ezen kívül egyéni elképzeléseiket, terveiket is lazább keretek között tudjuk megvalósítani. Azt nem mondom, hogy feltétlenül “összejáró barátok” vagyunk, de minden művészünkkel szoros a kötelékünk, hozzánk lehet fordulni bármikor, legyen szó munkáról, vagy magánéletről.
Miért éreztétek, érzitek úgy, szükség van az újszerű, progresszív megközelítésre a művészeti menedzsment területén?
Marianna: Pezseg a kulturális élet, minden napra jut egy, ha nem több kiállításmegnyitó, vagy művészeti témájú beszélgetés. Számunkra gyakran már feldolgozhatatlan mennyiségben. A legtöbb galéria évek óta ugyanazokkal a művészekkel dolgozik, nehéz bekerülni feltörekvő művészként hozzájuk. E két dolog és a saját életünk és időbeosztásunk miatt gondoltuk úgy, hogy nem kötjük le magunkat egy helyre, inkább folytatjuk azt a kapcsolatépítést, amiben évek óta éljük az életünket és mindeközben magunk köré gyűjtjük azokat a művészeket, akikkel megvan köztünk az összhang és a közös út víziója is azonos. Nekik is szükségük van újszerű megközelítésre, mert a mai világban könnyű elbizonytalanodni, főleg ebben az iparágban. A nap végén nekik is érdekük és számukra is öröm, hogy nincsenek röghöz kötve és munkájuk után több pénzük marad. Nálunk nincs kizárólagosság, egy feltételünk van: minden futó projektről szeretnénk tudni és megvitatni, hogy azok a művészünk érdekét szolgálják-e hosszú távon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milyen kihívásokkal kellett szembenéztek az induláskor, ehhez képest hogyan változtak a kihívások ma?
Marianna: Induláskor talán az a legnehezebb, hogy teljesen ismeretlen vagy és így kell mutatnod valamit. Azóta ez már változott, egyre többen ismerik a The ArtSommeliert, aminek nagyon örülünk. Nagy kihívás, hogy „outsiderként”, vagyis nem művészettörténészként, kurátorként, vagy akár magunk is művészként dolgozunk ebben az iparágban. Emiatt előfordul, hogy érzünk némi bizonytalanságot a többi szereplőnél, esetleg kezdetben partnereknél, de az a tapasztalat, hogy ez rövid idő után megváltozik. Vagy ha nem, akkor így sem és úgy sem tudnánk együtt dolgozni. Senkivel nem versenyzünk, tudjuk hol a helyünk, nagyon tiszteljük a nagytudású, évek és akár évtizedek óta művészettel foglalkozó kollégákat, akik véleményét mi is gyakran kikérjük egy-egy témában, de tisztában vagyunk a saját képességeinkkel és erősségeinkkel is.
Hogyan építettétek fel, mi alapján állt össze az általatok képviselt csapat? Milyen kritériumok alapján döntötök az együttműködésről?
Zsuzsi: Ez több összetevőből áll. Van, hogy az Élet sodort össze minket egy-egy művésszel, van, hogy minket kerestek meg. Minden esetben igaz azonban az, amit már említettünk, hogy hogyan „rezgünk” együtt, hogyan passzolunk emberileg. Ezen felül persze elengedhetetlen a magas szintű szakmai tudás (a mi művészeink esetében festő-, képző -és fotóművészeti képzettség vagy tehetség). És nem titok vagy meglepetés: szubjektív szempontok is döntenek, egészen egyszerűen: tetszik-e nekünk az, amit el akarunk adni, vagy nem.
Milyen szerepet játszik a tehetséggondozás és hosszú távú fejlesztés a The ArtSommelier filozófiájában, és miért tartjátok fontosnak?
Marianna: Tehetséggondozás alatt mi nem csak és kizárólag a gyermekek vagy fiatalok fejlesztését értjük, hanem a már felnőtt művészek útjának és művészetük kibontakozásának segítését is. Mint az Élet más területein is, itt is előfordulnak ugyanis elakadások, ekkor jön jól, ha van az ember mellett egy olyan támasz, jelen esetben pl. a menedzsment, akik jó tanácsokkal látják el a művészt, új perspektívákat, lehetőségeket mutatnak neki. Ezen kívül nekünk azt is mindig érdekes és felemelő látni, hogy egymást milyen nagy mértékben tudják segíteni a művészeink és a hosszú távú egyéni vagy közös elképzeléseket ezáltal fejleszteni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogyan alakítjátok ki azokat az egyedi stratégiákat, amelyek lehetővé teszik a művészeknek a galériákba, művészeti vásárokra és aukciókra való bejutást?
Zsuzsi: Minden esetben és minden művésznél egyéni elképzelésünk van, nincs olyan, hogy kaptafa szerint dolgozunk. Vannak persze alapvető sémák, amik mentén mozgunk, de sosem tudjuk ugyanazt ráhúzni minden művészünkre. A stratégia kialakítása mindig az aktuális környezet, az adott lehetőségek, a várt eredmény alapján történik.
Hogyan látjátok a kortárs művészet helyét, szerepét, megítélését a világban és itthon?
Marianna: Épp ebben a témában írjuk a diplomamunkánkat a Római Üzleti Iskola Nemzetközi Művészeti Menedzser mesterképzésen, így erről sokáig tudnánk beszélni… Amit látunk, hogy a gyűjtők nagy része lokálpatrióta, tehát legszívesebben és leggyakrabban a saját nemzetük kortárs művészeitől vásárolnak. Arra próbálunk mi is majd fókuszálni, hogy ezt a kört bővíteni tudjuk, például a cseh vagy lengyel kortárs piacon is meghozzuk a kedvet a magyar képzőművészek munkáinak megvásárlására.
Zsuzsi: Mindent egybevetve és a kérdésre visszatérve: rendkívüli létjogosultsága van, mind külföldön, mind pedig itthon. Azon kívül, hogy csodálatos művészeknek biztosítja kreativitásuk bemutatásának lehetőségét, nehéz időkben (amikben sajnos nem szenvedünk hiányt) a kultúra összehozza az embereket, mélyértelmű, ugyanakkor örömteli beszélgetéseket és eseményeket eredményez. Mindenképpen nagyhatású, identitásformáló és ezáltal komoly létjogosultságú szektorról van szó. Ugyanakkor természetesen tudjuk, hogy a kortárs művészet tényleg rendkívül szubjektív.
Meséljetek a nálatok lévő művészekről!
Marianna: Jelenleg hét művésszel dolgozunk szorosan együtt, de ez a szám bármikor változhat. Nagyon fontos, hogy ne csak mi legyünk összhangban a művésszel, hanem a velünk dolgozó művészek is összhangban legyenek egymással. Időről időre valakivel erősödik, valakivel lazul a munka, és olyan is van, hogy nem „in-house-artist”-ként, de dolgozunk együtt más képzőművészekkel is, ajánlva munkáikat egy-egy együttműködésre, vagy konkrét projektre. Minket is sokan megkeresnek közös munka reményében, így szerencsére sosem unatkozunk.
Zsuzsi: A legrégebb óta Weiler Péter festő- és digitális művésszel, illetve Pol Kurucz fotó- és digitális művésszel dolgozunk együtt, akik Magyarországon és nemzetközi szinten is elismert és rendkívül keresett alkotók. Munkáik önmagukért beszélnek, és ezért külön öröm nekünk, hogy adnak a véleményünkre és jól megy a közös munka. A csapat két hölgytagja Ábrahám Anna és Olya Tereschuk képzőművészek, akik bár különböző stílusban alkotnak, mégis gyakran jól kiegészítik egymást is a munkáikkal. Anna az olajfestészet mellett a japán tusfestés, illetve az ötvös- és kerámiaművészet magas szintű ismerője, Olya pedig egyedi stílusával ötvözi az olajfestészetet a textilművészettel. Marek Zoltán fotóművésszel két éve dolgozunk együtt, ez idő alatt rendkívül sokat fejlődött a vizuális koncepciója, a művészi tudatossága, aminek hála komoly projekteket tudtunk együtt kidolgozni. Szintén évek óta együtt dolgozunk Kőrösi András Pixelszobrásszal, aki a fotóművészetet kombinálja a digitális művészettel, nem mellesleg az ország egyik legkeresettebb operatőre, számos film és tv-s produkció DOP-je. Darab Dénes fotográfus, egykori balettművész csatlakozott legutóbb a csapatunkhoz, vele is elkezdtük a közös munkát felépíteni. Nemcsak tánc-, de divat-és városképfotói is különlegesek, már a közös munkánk elején sikerült belsőépítészeti projektbe bevonni őt is.
Mi jellemzi a vásárlókat, akik az általatok képviselt művészek alkotásait választják?
Marianna: A vásárlóink között vannak sokan olyanok, akik mélyrehatóbban értenek a művészethez és olyanok is, akik az utóbbi időben ismerkednek a kortárs alkotókkal. Nagy általánosságban igaz mindkét csoportra, hogy nálunk olyan alkotásokat vásárolnak, amelyekre öröm ránézni. Bár több alkotás mögött komoly történet rejlik, mégis nagy többségben igaz, hogy díszítőművészetként, szubjektív megítélésük szerint szépként tekintenek a megvásárolt műtárgyra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milyen kihívásokkal kell szembenéznetek a digitális művészet és az NFT-k területén, és miért döntöttetek úgy, hogy ebbe az irányba is kibővítitek a vállalkozásotokat?
Zsuzsi: Pár éve óriási összegek forogtak az NFT-piacokon, ami kicsiben ugyan, de Magyarországra is elért. Weiler Péter 2021 márciusában értékesítette az első magyar NFT képzőművészeti alkotást. A Bitcoinbánya az Alföldön című képe 1 Ether (kb. 1,4 millió forint) áron kelt el. Ez nagy siker volt és akkoriban mi is jobban beleástuk magunkat a témába, azonban nekünk kettőnknek az NFT-k kérdésében állt a véleményünk a legtávolabb egymástól. Ennek az lett a következménye, hogy végül inkább megfigyelők maradtunk. 2023-ra óriási visszaesés történt az árakban, most azt látjuk, hogy van ugyan NFT-kereskedés, de egy-egy extrém esettől eltekintve keresi a helyét a világban ez a piac…
Marianna: Ugyanakkor óriási erővel robbant be az elmúlt 1-2 évben az AI a képzőművészetbe is. Gyakorlatilag minden hétre jut egy-egy kerekasztalbeszélgetés, nemzetközi és hazai cikk, vélemény és okfejtés a művészet és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról, illetve utóbbi jótékony vagy kártékony hatásáról. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy a művészeknek meg kell ismerniük az AI által nyújtott határtalan lehetőségeket, ugyanakkor meg is kell maradniuk eredetinek, „utánozhatatlannak”, olyannak, ami miatt őket keresik a műgyűjtők vagy a műkedvelő vásárlók.
Hogyan egyensúlyoztok művészet és kreativitás, illetve az üzlet között? Hogyan hat a művészet az üzletre, üzleti döntésekre?
Zsuzsi: Csak olyan projektekben veszünk részt, amely számunkra és a művészeink számára is kreatív kihívással jár. „Csak azért, hogy legyen”-elv alapján nem dolgozunk, még akkor sem, ha az esetleg anyagi előnnyel járna. Ugyanakkor abban viszonylag szigorúak vagyunk, hogy akár festmény-vagy fotóvásárlásról van szó, akár aukcióról, akár egyedi kulturális, belsőépítészeti stb. projektről, a művészeink munkáját meg kell fizetni. Üzleti szemléletünk az, hogy karitatív célon és egymás segítésén túl nincs ingyenmunka, ingyenkép, ingyenfotó. Ez számunkra a művész felé is a tisztelet jele. Nem könnyű az egyensúlyozás, de általában sikerül.
Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a vállalkozással kapcsolatban? Milyen közép- és hosszú távú terveitek vannak, mi a következő lépés?
Marianna: A célunk egyszerű: szépet és izgalmasat, egyedit mutatni az érdeklődő, műkedvelő közönségnek. Közhelyesnek tűnhet, de a rohanó hétköznapokban tényleg szükségét érezzük annak, hogy minőségi időt töltsenek együtt az emberek, megismerve tehetséges embereket és alkotásaikat.
Minden időtávon az a legfőbb célunk, hogy a művészeinknek folyamatosan teremtsünk lehetőséget a műveik bemutatására, ismerjék meg őket és az alkotásaikat egyre többen, kvázi ivódjanak be a köztudatba. Ezen kívül olyan építő és szépítő projektekbe, ingatlanberuházások belsőépítészeti munkáiba szeretnénk őket bekapcsolni, ami fejlődést jelent nekik mind szakmai elismertségben, mind pedig anyagilag. Hosszú távú tervünk pedig egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol a művészeink szabadon és terhektől mentesen alkothatnak majd, miközben egymást is inspirálják. Ezt a hosszú távú célt szolgálja a tavaly létrehozott Teret A Művészeknek Alapítvány, melynek mindketten kuratóriumi tagjai vagyunk.
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
