Könyvek csendes menedéke - Hogyan használd az olvasást lelki önvédelemre?

Bizonyára már veled is megtörtént, hogy egy szürke, esős délutánon kézbe vettél egy pár száz oldalas, könnyű olvasmányt, és teljesen belemerültél a történetbe. Együtt izgultál a főhőssel, átélted felszabadító örömét vagy éppen mély fájdalmát, és könnyedén azonosultál vele, amikor embert próbáló kihívásokkal kellett szembenéznie. Amikor végül félretetted a könyvet, azt tapasztaltad, hogy ellazultál, elcsendesedtek a fejedben csengő gondolatok, és egy kicsit mintha a mindennapos feszültséget is sikerült volna elengedned.

Az olvasás jótékony hatásai – pszichológusok szerint

A nap végén sokunk automatikusan a telefon felé nyúl és “levezetésképpen” végiggörgeti a közösségi médiát, elolvassa az aktualitásokat és megnézi, hogy hogyan telt az ismerősei napja. Ám ekkor észrevétlenül tovább feszülünk és a bennünk szunnyadó stressz szépen lassan felszínre tör. Az olvasás egy meglepően egyszerű, mégis tudományosan igazolt módszere a feszültség csökkentésének és a boldogságszint növelésének. A kutatások szerint mindössze 6 percnyi olvasás elegendő a zakatoló elme elcsendesítéséhez és a stressz szintjének közel 70 százalékos csökkentéséhez.

Ezt olvastad már?

Április 8-án érkezik A szolgálólány meséje sorozat folytatása a Disney+-ra

Miért tudunk ma is azonosulni Jane Austen hősnőivel?

Gyorsabban és hatékonyabban működik, mint a zenehallgatás vagy egy rövid séta. A jelenség mögött egy sokkal összetettebb ok áll, mint gondolnánk. Nem csupán annyi, hogy sikeresen eltereli az ember figyelmét a gondokról, hanem az olvasás valódi mentális fókuszt, képekben való gondolkodást és a fantázia mozgósítását igényli, ami aktivizálja a jobb agyfélteke munkáját. Így miközben a történetre koncentrálsz az agyad kilép a megszokott működési módjából, maga mögött hagyja a racionalitást és a logikai gondolkodást. Az elme megpihen az állandó készenléti állapotból, ami a pulzus lelassulását, az izmok elernyedését eredményezi, automatikusan csökkentve a stressz szintjét. 

A fikció, ami közelebb visz önmagadhoz

A lassabb, mélyebb karakterközpontú szépirodalmi történetek különösen jótékony hatással bírnak, mint a közvetlenül oktatási célzattal történő olvasás. Ezek a könyvek nemcsak szórakoztatnak, hanem empátiára tanítanak. Más sorsokba, más érzelmi világokba engednek bepillantást, és közben segítenek jobban megérteni saját életünket, sajátos reakcióinkat egyaránt. Az agyunk ugyanis nem tesz különbséget aközött, amit átélünk, és aközött, amit olvasunk és ezáltal amit intenzíven elképzelünk. Egy jól megírt történet során ugyanazok az idegi területek aktiválódnak, mintha valóban átélnénk az eseményeket. Ez az oka annak, hogy egy regény után néha megkönnyebbülünk, máskor erősebbnek, bátrabbnak érezzük magunkat. 

A boldogság nem mindig harsány kifelé, gyakran inkább egy csendes belső elégedettség övezi. A pozitív pszichológia kutatásai szerint ezek az „enyhe jó érzések” kulcsszerepet játszanak a stressz ellensúlyozásában. Egy izgalmas könyv, a következő fejezet várakozása, egy szerethető karakter mind hozzájárulnak ahhoz, hogy érzelmileg stabilabbnak érezzük magunkat. A hatás nem ér véget akkor, amikor becsukod a könyvet, a történet és az általa képviselt értékek tovább élnek benned.

Hol a határ a fikció és a valóság között?

Bármennyire is felszabadító belemerülni mások történeteibe, fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy az olvasás nem a valóság helyettesítése, hanem annak kiegészítése. A könyvek nem azért vannak, hogy bennük éljük le az életünket, hanem azért, hogy segítsenek jobban élni a sajátunkat. A fikció biztonságos tér a tanulásra: megélhetünk kudarcokat, bátorságot, veszteséget és újrakezdést – következmények nélkül. A valódi érték azonban akkor születik meg, amikor mindazt, amit a történetek főhőseitől tanulunk – kitartást, önazonosságot, empátiát vagy éppen bátorságot –, képesek vagyunk átemelni a mindennapjainkba. Amikor nem elmenekülünk a könyvekbe, hanem visszatérünk belőlük egy kicsit erősebben, tudatosabban, önmagunkhoz közelebb. Az olvasás így nem csak menedék marad, hanem egy hatékony eszköz, ami egy útmutatót ad a kezünkbe ahhoz, hogy mi is saját történetünk főhősévé válhassunk.

Forrás: psychologytoday.com, science.org

Borítókép: Christin Hume, Unsplash