A kórházakban hagyott csecsemőkért nemcsak az anyák felelősek

Tavaly felgyorsította a kormány a kórházban hagyott babák örökbeadását, mert az utóbbi években egyre több csecsemőt nem vittek haza a szüleik.

A kicsik egy részének élete megoldódott. De mi van azokkal a csecsemőkkel, akiknek nem tudtak családot találni, vagy akiknek örökbefogadását változatlanul gátolja, hogy a vér szerinti anya nem akar lemondani róla, holott csak olykor látogatja?

Hol vannak az apák?

Egy nő, ahogy a mondás tartja, mindent megtenne azért, hogy legyen gyereke, és azért, hogy ne legyen. Ma már ez utóbbi sem megoldhatatlan, de sokszor személyes családi tragédiák, tudatlanság, nemi erőszak, felelőtlenség, elképesztő nyomor és bántalmazás előzi meg, hogy megszületik egy nem kívánt baba, akit az anya végül a kórházban hagy. Ráadásul ezekben a történetekben – és ez különösen szomorú – fel sem merül az apa neve, felelőssége, holott a nemzéshez két ember kell: férfi és nő.

Közben pedig a másik oldalon ott állnak a gyerekre évek óta vágyakozó szülők – mindkét oldal szereplői órákig mesélhetnék életük drámai fordulatait. Az SOS Gyermekfalvak Alapítvány anyák napi kampánya az örökbefogadó nők történetein keresztül mutatta be, mit tapasztaltak a hónapokra kórházban hagyott gyerekekkel és kórházi ellátásukkal kapcsolatban a jogszabályi változások nyomán. A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly a nyilvántartott örökbeadható gyerekek száma 2095 fő volt, közülük 1291 gyermeket adtak örökbe. Minden negyedik egy éves kor alatti.

Az érzelmi kapcsolódás hiánya egész életükre kihat

A kórházban maradt gyerekeknek változatlanul nagyjából 80 százaléka nem örökbe adható. Nem tudni, hányan vannak, hány hónapot töltenek kórházban, milyen az egészségügyi állapotuk, milyen körülmények közül jönnek az anyák – olvasható a közleményben.

Az alapítványhoz októbertől március végéig 103 olyan megkeresés érkezett, amikor 12 hónap alatti kisbabának kerestek nevelőszülői családot. A babák az esetek 80 százalékában kórházban tartózkodtak, néhány esetben különleges gyermekotthonban, és pár esetben voltak csak otthon, vagy épp családbafogadó gyámnál. Egy esetben fordult elő, hogy a csecsemő édesanyjával börtönben tartózkodott. A legidősebb kórházban tartózkodó csecsemő a megkeresés idején már betöltötte a 8 hónapos kort. Úgy, hogy szakszerűen ellátták őket, de senki nem ölelte a piciket igazi, csak feléjük áradó szeretettel magához… A stabil érzelmi kapcsolódás hiánya egész életüket meghatározza.

Több közöttük a koraszülött

A magyarországi adatokat tekintve minden 12. gyerek koraszülött, a kórházban hagyott babák esetében azonban – vélhetően a gondozatlan terhesség és az anya életkörülményei, életmódja miatt – magasabb az egészségügyi kockázat: minden ötödik baba előbb jön világra. A legkorábban született baba a 27. hétre érkezett, a legkisebb súlyú pedig 1730 gramm volt. Tíz esetben jelölt meg a kórház/gyermekotthon egészségügyi problémát a babáknál, többek között megjelent a légzés támogatási igény, hallássérülés, nyitott koponya, szifilisz, elvonási tünetek.

A dokumentumok alapján az anyák 7 százaléka volt szerfüggő, 7 százalékának voltak pszichiátriai problémái. Az esetek negyedében a baba első gyermeke az anyának, negyedében második vagy harmadik, vagyis az anyák több mint fele négy- vagy többgyermekes szülő, előfordult 12 gyermekes is. A családi létszám növekedésével összefüggésben emelkedik az állami gondoskodásba kerülő gyerekek száma: a nem elsőszülött babák 87,5 százalékánál már a testvérekről sem az édesanya gondoskodik, döntő többségben szakellátásban élnek.

A 103 megkeresésből az alapítvány 5 esetben tudott babát fogadni, a drasztikus nevelőszülő hiány miatt a többi gyermeket el kellett utasítania. Országosan több ezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy minden gyerek családban nőhessen fel. Ugyanakkor sok helyütt az olvasható, hogy hosszú évekig várakoznak nők és férfiak arra, hogy örökbefogadható gyerekkel találkozhassanak.

Mi a helyzet ma? Erről beszélgettem Szilvási Lénával, az SOS Gyermekfalvak Alapítvány szakmai vezetőjével. Az örökbefogadhatóvá nyilvánítás egyszerűsítése talán segít azon, hogy a babák egy része örökbefogadó családhoz kerüljön. Ez jó.

Idén eddig hány csecsemőt hagytak kórházban és hányat sikerült örökbe adni?

A pontos adatok nem hozzáférhetők. Ez fontos információ. Egy adott pillanatban 150-300 babát látnak el a kórházakban amiatt, hogy nem adhatók haza, mert ott hagyta az anya. Tapasztalataink szerint egy baba átlagosan 3 hónapot tölt a kórházban (ez az idő lehet rövidebb vagy jóval hosszabb). Ebből az következik, hogy éves szinten 600-1200 baba ragad a kórházban hetekre, hónapokra. Ennek csak egy kis része válik örökbefogadhatóvá. De a kórházból örökbeadott babák számáról nincs aktuális, hozzáférhető információ a linken jelzett cikkben Rétvári Bence által mondott számokon túl.

Hányan várnak ma örökbefogadható gyerekre?

Sajnos, csökkenés tapasztalható az örökbefogadásra várók tekintetében. Az aktuális KSH statisztika szerint körülbelül ugyanannyi gyerek örökbeadható, mint amennyi az örökbefogadásra várakozó. Korábban lényegesen magasabb volt az örökbefogadásra várakozók száma az örökbeadható gyerekek számánál.

Bár erről kevés szó esik, sok esetben az örökbefogadóknak nem mindegy, milyen az elárvult csecsemő. Ha fogyatékkal él, ha más komoly betegsége van, ha színesbőrű, nincs nagy esélye családra lelni… Ami a külföldi kitekintést illeti, léteznek olyan országok, mint például Svédország, ahol olyan kevés az örökbefogadható csecsemők száma, hogy a Down-kóros baba is szerető családba kerül, illetve sokan Afrikából vagy Ázsiából „importálnak” gyermeket, természetesen szigorú jogszabályi feltételekhez kötve. Nem beszélve az illegális gyermekkereskedelemről, amiben olykor európai országok neve is felmerül.

Az örökbefogadást az is nehezíti, ha az anya olykor felbukkan a kórházban, mert akkor a kicsi nem adható örökbe. Ha lemond róla, akkor is hónapokig tart az eljárás, és addig a csecsemő még mindig nem biztonságos érzelmi kötődésben él, amelyre pedig legalább olyan szüksége volna, mint a tápszerre. Anyatejről itt nyilvánvalóan nem beszélhetünk…

(Kiemelt kép: Szilvási Léna, SOS Gyermekfalvak Alapítvány)