A szaloncukor igazi hungarikum, méghozzá a legédesebb

Sehol a világon nem adnak el az év végi ünnepek előtt ennyi ünnepi édességet, amely dísz, ajándék, desszert egyben – mint Magyarországon. A szaloncukor szorosan hozzátartozik, még ma is, a magyar karácsonyhoz.

Miért éppen szaloncukor? Állítólag valaha a nagypolgári lakások szalonjában állították fel a fenyőfát, amelynek ágaira házilag főzött fondantdarabkákat akasztottak fel, mintás papírokban. Sokáig nyújtották márványlapon a nyúlós meleg cukrot, amelyet házi dzsemmel, aszalvánnyal, szárított gyümölccsel, kandírozott narancs- vagy citromhéjjal, kakaóporral ízesítettek, ételfestékkel, alkörmössel színeztek. Szűkösebb időkben kivasalt színes papírba csomagoltak. A papír is megőrzendő kincs volt a szegényebb rétegek körében.

Cukortéglácska, kirojtozott papírban

A múlt század közepén már vásárolni is lehetett cukrászdákban szaloncukrot, nagyobb élelmiszerboltok még nem léteztek, csupán csemegeboltok nyíltak vagy vegyeskereskedések, főleg vidéken. Ekkor még se híre, se hamva a mostani csillogó-villogó nyomott papírosoknak, amibe a szaloncukrot csomagolják, az alufólia, az ezüstpapír és a celofán sehol. A kirojtozott színes papírokba csomagolt ízesített cukortéglácskákat nem ártott hamar elfogyasztani, mert gyorsan megkeményedtek. Az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén ismertté vált a szaloncukor, de inkább csak nálunk vált szerves részévé az ünnepi hagyománynak.

A cukor egyébként is drága volt. Nem attól kellett félni, hogy túl sokat eszünk belőle, épp ellenkezőleg. A régi magyar filmekben látni, hogy a házvezetőnő övén lóg a kamra kulcsa, mert minden nap kiszámolták a kis cselédnek az aznapi adag cukrot. Az édesség álom volt. Hogy is mondja a költő? A szövőlány cukros ételekről álmodik. A költő meg Kuglerekről…

A lövészárkokban az otthon jelképe lett

Később a szaloncukor annyira elterjedt, és szimbolikus jelentőségűvé vált, hogy a lövészárkokban a katonák kis kemény kenyértéglácskákat csomagoltak be színes papírkákba, hogy felidézzék az illúzióját az otthoni, igazi ünnepnek. A II. világháború idején több fővárosi család karácsonyfáján olyan cukordarabkák díszlettek, amelyeket az angolszász bombázók által ledobott sztaniolcsíkokba tekertek.

A hetvenes évek végéig keveset változott a magyarországi szaloncukor választék, mint ahogyan sokáig stagnált a hazai édességipar színvonala is. Igaz, ami belekerült a termékekbe, az legalább nem volt „műanyag.” Idővel megjelent a krémszalon – ez finomabb, harmonikusabb ízű volt – valamint a citrom, csoki, vanília mellett a puncs vagy a málna is, persze, ezek is aromáknak voltak köszönhetők. A zselés már hipermodernnek számított. Küllemben is jelentős volt a fejlődés, már nemcsak ezüstszínű papírkába öltöztetett szaloncukor kínáltak.

Újabban nem a fára akasztjuk

A hazai cukor- és édesipar privatizálása után – hogy ez mennyire sikerült jól, abba ne menjünk bele – széles íz-, ár- és fajtaválaszték köszöntött be. A hipermarketek polcai ma már roskadnak a szaloncukrok követhetetlen kínálatától. Újabban szaloncukor verseny is létezik már, akárcsak fagylalt, torta, bejgli vetélkedő.

Többnyire nem a fára aggatjuk a szaloncukrot. A karácsonyfák egészen más köntösbe öltöznek, van, ahol minden évben másba, a divatos trendek szerint. Régen attól kellett félni, hogy a gyerekek kieszik a papírkából a cukrot, ma inkább tálban díszlik.

Külföldre is sokan küldenek

Ma a még megmaradt magyarországi édesipari üzemekből, a nevesebb cukrászdákból és csokoládémanufaktúráktól kerül ki a minőségi áru, amelyet sokan külföldre küldenek a kint élő rokonoknak. Ma már a külkereskedők is exportálnak szaloncukrot, mert mindenütt kedvelt, ahol magyarok élnek.

Divatba jött a kézműves változat: sok gasztroblogger és ráérős anyuka újabban maga készít színes papírba burkolt bonbonokat és azt teszi ki szaloncukor gyanánt az ünnepi asztalra. Példa nélküli, hogy egy karácsonyi édesség szinte „kötelező” népélelmezési cikk legyen, márpedig Magyarországon ma is az.

Nesze neked, fenntarthatóság

De ma már az sem mindig vesz szaloncukrot, aki meg tudja fizetni. Ha mégis, akkor egy szép tálba helyezi ki, mindenki vegyen belőle, ha akar, de csak éppen a hangulat kedvéért. Ma már nagyon kevés családban akasztanak fel a fákra szaloncukrot, inkább körbe kínálják. A szaloncukor és a gyertya abban az időben volt kedvelt karácsonyfadísz, amikor még nem volt ilyen széles a gömbök, figurák kínálata. A házilag aranyra, ezüstre festett dió sem dívik. Bár ki tudja, mit hoz a – fenntartható szellemiségű jövő… Mindez elsősorban a kereskedőkön múlik, amíg a forgalom növelése az érdek, addig nehéz ellenállni a csábításnak, hiába próbálunk klímatudatosak lenni.

(Kiemelt kép: Kézműves Cukrászda (Gyula) Bailey’s kávés szaloncukor)