Panettonétól a rumbabáig: karácsonyi sütemények a világ körül

Ahol ünneplik a karácsonyt, ott az ünnepi asztal főszereplője az édesség, mint egyfajta örömforrás, kényeztetés.

Persze ahány ország, annyiféle sütemény. Nézzünk körül a nagyvilágban!

A pudingok pudingja

A briteknél elmaradhatatlan az alapanyagokban bővelkedő karácsonyi puding, a sokféle keksz – nemcsak ötórai tea mellé – és a torta. Ahogy a Downton Abbey könyv írója fogalmaz, egyetlen brit karácsonyi asztal sem lenne teljes a lángoló puding nélkül, így természetesen a főúri, királyi asztalok sem. Utóbbiak esetében nyilvánvalóan gazdagabb a hozzávalók listája és persze a dekoráció is fényesebb, de ez a szokás sok helyütt még a középosztály köreiben is él.

A világ egyik legsikeresebb tévésorozata nemcsak a történetszövése miatt érdekes, hanem mert bemutat egy letűnt világot, amely nyomaiban ma is megtalálható a brit birodalom felső köreiben. Több száz évvel ezelőtt állítólag még szilvapudingnak hívták, – ahogy az egyik szakkönyvben olvastam, furcsa módon mindenféle aszalt gyümölcsöt így neveztek – de aztán ahogy múltak az évszázadok, és jöttek divatba a gyarmatokról származó gyümölcsök és fűszerek, egyre izgalmasabb lett az ízvilága.

Panettonétól a rumbabáig

A németeknél sokan sütnek ilyenkor Leckerlit, azaz aprósüteményt, valamint gyümölcskenyeret, – stollent,- amely a mi püspökkenyerünkhöz hasonlít, és amely ma már magyarországi szupermarketekben, cukrászdákban, sőt, pékségekben is kapható.

Különleges olasz karácsonyi sütemény a strufoli vagy pignolata. Ha már Itáliában járunk, nem hagyhatjuk ki – a nagy hipermarketek honi megjelenésének eredményeként – a Magyarországon is kapható panettonét. Nápolyi, de állítólag lengyel eredetű a Babá al Rum, vagy ahogyan másutt nevezik, rumbaba, amelyet előszeretettel sütnek a ráérős angol háziasszonyok is, bizonyára sokan emlékeznek a Csengetett, Mylord? című, legendás vígjátéksorozatra.

Kép: Anna Peipina / Unsplash

Luca macskája, gyertyákkal körítve

A hollandok ilyenkor, ha lehet, még több csokoládét fogyasztanak, mint egyébként – finom, fűszeres Mikulás süteményük a Speculaas. Franciaországban Jézus és a 12 apostol tiszteletére egy 13 részből álló desszertkülönlegességgel zárják a karácsonyi menüt – vagy inkább zárták régen. A provence-i eredetű édesség a következőkből áll: dió, birsalmasajt, mandula, mazsola, többféle nugát, alma, körte, narancs, dinnye, szőlő, valamint a híres provence-i lepénykenyér, a fougasse.

Az is jellemző a karácsonyokra, hogy ilyenkor a hagyományos helyi süteményekből is több fogy, mint például a svédeknél kannelbulle-ből, azaz fahéjas csigából, amely népszerűségét jól jelzi egy régebbi adat: e szerint egy átlagos svéd évente 316 fahéjas csigát fogyaszt el.

Svédországban az ünnepek már Luca-napkor, december 13-án megkezdődnek, hogy aztán január 6-ig tartsanak. A Luca macskája, azaz lussekatt nevű sütemény elmaradhatatlan része a karácsonyi svédasztalnak, amely ilyenkor különösen gazdag. Régen szokás volt, hogy a család legidősebb lánya fehérbe öltözött, a fejére áfonya ágakból font koronát tett,- Luca-napkor pedig égő gyertyákat! – és így szolgálta fel a sáfrányos, mazsolás, többnyire S alakban feltekert, a bronzkori skandináv művészetet idéző kis brióst.

Kép: Jennifer Pallian / Unasplash

Ki találta fel a svéd Budapest tekercset?

Ha már Skandinávia, szóljunk a svéd Budapestrulléról, azaz tekercsről. Bár semmi köze nincs a magyar cukrászathoz és a név eredetét sem sikerült megfejtenem, az tény, hogy a mandula, a dió vagy mogyoró, a mandarin és a tejszín nem hiányozhat belőle, a sok egyéb hozzávaló mellett. Norvégiában Budapestkake névre hallgat e sütemény. Svédországban a Budapest tekercs legalább olyan népszerű, mint az IKEA-ban is kapható hercegnő torta.

A balti államok a szovjet időkben is igyekeztek megőrizni saját konyhájukat, a lettek körében az áfonyás kenyérsüti igen kedvelt. A déli volt szovjet köztársaságok között a grúzok körében változatlanul a diós-szőlős csurcsela, az azeriek között meg a kajszaba dívik, ami egy aszalt sárgabarackos, gránátalmás édesség.

Az aszalt gyümölcs és a mák Lengyelországban is kedvelt

Egyszer részt vettem egy különleges lengyel karácsonyon, ahol 13 féle fogás került az asztalra. Az ételektől roskadó vigíliai asztalon mindig helyet kap az ostya mellett a hagyományos, illatos, ropogós falusi kenyér, amelyet régen természetesen otthon, kemencében sütöttek. Az édességek sora csak ezután következik. Ilyen a déli aszalt gyümölcsökkel megtűzdelt sütemény, illetve a kolacz, vagyis kalács hegyi sajttal és mazsolával, a lengyel mákos bejgli, a dióval töltött túrós pite, a cukormázas sütemények, a gyömbéres mézeskalács, a mákos pálcika déligyümölcsös mártásban. Az úgynevezett házi konfitür és a góráli (vagy gurál) fonottas után érkeznek a leginkább szentestei hagyományoknak megfelelő sütemények, például a kutia, amely elsősorban mákból és búzából készül. Ennek mágikus ereje van, a gazdagság jelképe egyben, az új esztendő boldogságát előlegezik meg vele. A karácsony előtti napokban a szokásosnál is több fogy a Pani Walewskából, meg a Napoleonkából, amely egy helyi változata egy régi francia receptnek, és II. János Pál pápának is a kedvence volt.

Kép: Brooke Lark / Unsplash

Ahol minden nemzet képviselteti magát

Az Amerikai Egyesült Államok gasztronómiája azért különösen színes, mert minden bevándorló hozta magával a saját ízvilágát és gasztronómiai hagyományait, és ehhez járultak hozzá a helyi alapanyagok. Sütőtökös pite és brownie ugyanúgy előfordul az ünnepi asztalon, mint plumpuding, kandírozott, színesre festett gyümölcsök és csokis-habos torták, az elegánsabb ünnepi fogadásokon pedig a világszerte reneszánszát élő, dekorációnak sem utolsó, macaron. New York különböző városrészeiben a még mindig működő nemzeti élelmiszerüzletekben készen kaphatók az egyes nemzetek nosztalgikus süteményei, más Brooklynban és más China Townban, más az orosz negyedben és más a magyarok lakta környéken.

Kanadában sok háziasszony Butter Tarts-ot készít. A kubai karácsony nem lehet teljes a crema de vie nevű édes tojáslikőr féleség nélkül, melyet sűrített tejből, rumból, cukorszirupból, citromhéjból, fahéjból és tojássárgájából készítenek. Illik hozzá a kókusztejből, friss kukoricából, kukoricalisztből, tejből, vaníliából, fahéjból és cukorból készült puding.

A közép- és dél-amerikai államokban természetesen ma is érezhető a spanyol behatás, de a legfontosabb jellemző az egzotikus gyümölcsök minél szélesebb körű felhasználása.

(Kiemelt kép: Blackieshoot / Unsplash)