Egyetlen ország van Európában, ahol a nők keresnek többet

Európában még mindig komoly különbségek tapasztalhatók a férfiak és nők bérezése között. Bár az elmúlt években történt némi előrelépés, a nemek közötti bérszakadék továbbra is valós probléma. De miért keresnek a nők kevesebbet? És melyik az az egyetlen ország, ahol a nők fizetése meghaladja a férfiakét?

Az Európai Unióban a nemek közötti átlagos bérszakadék 12,7% volt 2022-ben. Ez azt jelenti, hogy a nők átlagosan 87,3 eurót keresnek minden férfiak által megkeresett 100 euróra. Ha ezt órabérre vetítjük, a nőknek évente másfél hónappal tovább kellene dolgozniuk, hogy elérjék a férfiak fizetését. A különbségek országonként jelentősek. A legnagyobb bérszakadékot Észtországban mérték (21,3%), míg Ausztria (18,4%) és Csehország (17,9%) sem büszkélkedhet kedvező adatokkal – írja az euronews.com.

Van azonban egy kakukktojás: Luxemburg. Itt a nők átlagosan 0,7%-kal többet keresnek, mint a férfiak – ez az egyetlen ország Európában, ahol a statisztikák a női fizetések javára billennek.

A bérkülönbség nem csak arról szól, hogy egyes helyeken ugyanazért a munkáért kevesebbet fizetnek a nőknek. A háttérben összetettebb okok húzódnak meg:

• Alacsonyabb fizetésű szektorok: A nők gyakrabban dolgoznak olyan területeken – például az egészségügyben, oktatásban és gondozásban –, ahol a bérek eleve alacsonyabbak.
• Részmunkaidős munkák: Az EU-ban a nők 28%-a dolgozik részmunkaidőben, míg a férfiaknál ez az arány csak 8%.
• Üvegplafon: A vezető pozíciókban még mindig jelentősen alulreprezentáltak a nők. Az EU-ban a menedzseri szinten dolgozók mindössze 35%-a nő.
• Több otthoni munka: A nők a fizetett munka mellett sokkal több időt töltenek házimunkával és a család ellátásával. Ez gyakran megnehezíti a karrierépítést.

Az Európai Bizottság célja a nemek közötti bérszakadék csökkentése, és bár van fejlődés, a tempó lassú. Az elmúlt tíz évben a különbség 16,4%-ról 12,7%-ra csökkent.

Pozitív példák: Spanyolország 10 százalékponttal, míg Észtország és Izland körülbelül 8 százalékponttal csökkentette a különbséget. Ugyanakkor vannak országok – például Lengyelország, Szlovénia és Málta –, ahol a bérszakadék nőtt.

A magánszektorban a bérszakadék még nagyobb probléma. Az EU 24 országából 21-ben a magánszektorban dolgozó nők fizetése messze elmarad a férfiakétól.

A közszférában általában átláthatóbbak a fizetési rendszerek, ezért itt kisebbek a különbségek. Ciprus például az egyetlen ország, ahol a közszférában a nők valamivel jobban keresnek, mint a férfiak.

A nemek közötti bérszakadék nem csak a fizetésekről szól. Hatással van a nők karrierlehetőségeire, anyagi függetlenségére, és hosszú távon a nyugdíjukra is.

Bár a nők ma már magasabban képzettek, mint a férfiak – az EU-ban a nők 37%-ának van felsőfokú végzettsége a férfiak 31%-ához képest –, a foglalkoztatási arányuk még mindig alacsonyabb.

Az egyenlő bérezés elérése hosszú távú munka, amelyhez a munkaadóknak, a politikai döntéshozóknak és a társadalomnak is hozzá kell járulnia. Az átlátható bérezés, a rugalmas munkavégzés és a vezetői pozíciókban dolgozó nők támogatása mind fontos lépések lehetnek.

Luxemburg példája azt mutatja, hogy lehetséges a változás – és talán egyszer a többi ország is követi a példát.