Egyre aggasztóbb tüneteket mutat a bolygó

Újabb hónap, újabb globális melegrekord, ami miatt foghatják a fejüket az éghajlatkutatók, és remélhetik (meg mi is), hogy ez még az El Niño utóhatása, és nem annak a tünete, hogy a bolygó még annál is rosszabb állapotban van, mint azt eddig gondolták.

Valószínűleg mindenkit meglepett a 25 fokos időjárás április elején, ami miatt nemcsak a laza nyári darabok kerültek elő a szekrényből, hanem olyan növények is virágba borultak a meleg hatására, amelyeknek nem kellett volna még hetekig. Ez azonban nem csak nálunk van így, hanem a világon mindenütt. A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat kedden közzétett adatai szerint márciusban a globális felszíni hőmérséklet 0,1 Celsius-fokkal volt magasabb, mint az előző, 2016-ban felállított havi rekord, az iparosodás előtti átlaghoz képest pedig 1,68 Celsius-fokkal volt melegebb ez a hónap.

Ez a tizedik hónap egyhuzamban, amikor rekordmeleget mérnek, ami önmagában is egy újabb rekord, csak nem épp olyan, aminek örülhetünk.

Összességében pedig az elmúlt 12 hónapban a globális átlaghőmérséklet 1,58 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet.

Ez – legalábbis átmenetileg – meghaladja a párizsi klímamegállapodásban célként kitűzött 1,5 Celsius-fokos referenciaértéket, ami ahhoz kellene, hogy a mostani formájában maradhasson fent az emberi civilizáció a jövőben is. Persze ez még “csak” egy év, az igazán nagy gond akkor van, ha évtizedes távlatban is folytatódik ez a tendencia, de az út, amin haladunk, egyértelműen rossz irányba vezet.

A hőmérséklet elmúlt évi hirtelen emelkedése azonban sok tudóst meglepett, és aggodalomra adott okot a felmelegedés lehetséges felgyorsulásával kapcsolatban.

Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) egyik alelnöke megjegyezte, hogy a bolygó az elmúlt 15 évben évtizedenként 0,3 Celsius-fokos ütemben melegedett, ami majdnem kétszerese az 1970-es évektől tartó tartó 0,18 Celsius-fokos évtizedenkénti növekedésnek. „Ez az éghajlati változékonyság tartományán belül van, vagy a felgyorsult felmelegedés jele? Attól tartok, hogy lehet, már túl késő lesz, ha csak várunk” – tweetelte.

Gavin Schmidt, a Nasa Goddard Institute for Space Studies igazgatója megjegyezte, hogy a hőmérsékleti rekordok hónapról-hónapra akár 0,2 Celsius-fokkal is megdőlnek. Schmidt az anomália több valószínűsíthető okát is megnevezte: az El Niño-hatást, a kibocsátások visszaszorítása révén a hűtő kén-dioxid-részecskék csökkenését, a 2022-es Hunga Tonga-Hunga Ha’apai vulkánkitörés hosszú távú hatásait, valamint a naptevékenység fokozódását a várható napmaximumot megelőzően.

Az előzetes elemzések alapján azonban azt mondta, hogy ezek a tényezők nem elegendőek a 0,2 Celsius-fokos növekedéshez: „Ha az anomália nem stabilizálódik augusztusig – ami a korábbi El Niño események alapján ésszerű várakozás -, akkor a világ feltérképezetlen területre kerül. Ez azt jelentheti, hogy a felmelegedő bolygón máris alapvetően megváltozik az éghajlati rendszer működése, sokkal hamarabb, mint azt a tudósok várták.”

A megoldás egyértelmű

A probléma lényege – a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátása – jól ismert és a tudományos közösségben nagyrészt vitathatatlan. Egy közel 90 ezer, az éghajlattal kapcsolatos tanulmányt vizsgáló felmérés szerint 99,9%-os egyetértés van atekintetben, hogy a gáz, olaj, szén és a fák elégetése jelentős változást idéz elő az éghajlatban.

„A további felmelegedés megállításához az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentésére van szükség” – mondta Samantha Burgess, a Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat igazgatóhelyettese.

Michael E. Mann, az a tudós, akinek 1999-es hokibot görbéje megmutatta a globális hőmérséklet ipari korszak óta tartó erőteljes emelkedését, azt mondta, hogy a jelenlegi tendenciákban nincsen semmi meglepő, hiszen a kibocsátások mértéke folyamatos növekszik. „A világ olyan gyorsan melegszik, ahogy azt megjósoltuk – és ez elég rossz” – tweetelte.

A legnagyobb ellenlábasa a változtatásra irányuló kezdeményezéseknek pedig nem más, mint a fosszilis tüzelőanyag-ipar, és elsősorban az az 57 vállalat, amely a világ kibocsátásának 80%-át adja, hiszen dollárbilliók forognak kockán (a másik oldalon pedig a jövőnk). A múlt hónapban a Saudi Aramco vezérigazgatóját, Amin Nasszer-t egy houstoni olajipari konferencián megtapsolták, amiért kijelentette: „Fel kell hagynunk az olaj és a gáz fokozatos kivonásának fantáziájával”. Ez annak ellenére történt, hogy országa és mások mindössze négy hónappal korábban, az ellentmondásos dubaji COP28 klímacsúcson megállapodtak a fosszilis tüzelőanyagokról való leszakadásról.