Amikor a világ összeomlik körülötted: 3 dolog, amit kerülj el ilyenkor

Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, hogy nincs helyünk a világban – a reggelek nehezek, az éjszakák hosszúak és álmatlanok. Mintha egy láthatatlan súly nehezedne a mellkasodra: a gondolataid ködösek és távoliak, a jelenlét pedig fájdalmas. Rövidebb lelki mélypontokkal mindannyian küzdünk – mélyre jutni nem szégyen és nem gyengeség, viszont csak rajtunk múlik, hogy hogyan mászunk ki belőle. 

A rosszabb időszakok jönnek és mennek, meg kell tanulni együtt élni vele. Nem érdemes elnyomni magunkban ezeket a negatív érzéseket, hiszen ilyenkor is maradhatunk tudatosak és megválaszthatjuk a legeredményesebb megküzdési módot.

Ezt olvastad már?

Siker anyaként karrier mellett: Hogyan teremts egyensúlyt munka és család között?

A szingli nők új korszaka: amikor az önállóság a legnagyobb erő

Hogyan cselezd ki a védekező mechanizmusodat?

Sok esetben nem maga a mélypont árt, hanem azok a reflexszerű, rosszul megtanult minták, amik ilyenkor bekapcsolnak és még mélyebbre rántanak. Nézzük meg, melyek ezek a tipikus csapdák, és hogyan lehet finoman felülírni őket.

Amennyiben a mélypontok huzamosabb ideig fennállnak, akkor már szezonális depresszióról is beszélhetünk. Ebben a cikkünkben részletesebben is írunk róla.

Érzelmi elfojtás – jéghideg 

Az első és legnépszerűbb védekező mechanizmus: önmagunk érzelmektől való teljes elvágása: “Ha nem érzem, akkor nincs is hatással rám.”

Az érzelmek teljes kikapcsolása által elhidegülsz önmagadtól és a környezetedtől egyaránt. Innentől már nem érint meg semmi sem – legyen az öröm vagy bánat. Az elfojtott érzelmek károsak is lehetnek – sok esetben testi tüneteket is produkálhatnak, mint a fejfájás, a fáradékonyság vagy a gyomorbántalmak.

Mi a megoldás? 

Próbáld megfogalmazni mit érzel legbelül és kezdj el barátkozni ezzel az érzelemmel. Engedd meg, hogy veled legyen és ha tudod, add ki magadból! Dühöngj, sírj vagy nevess – mindezt persze a négy fal között is csinálhatod.

Elszigetelődés – védelmi fallal körülötted

Ilyenkor kevesebb energiánk van másokkal kapcsolódni és kimozdulni emberek közé, ami teljesen természetes mindaddig, amíg nem vonod ki teljesen magadat az életből. Amint visszahúzódsz – elvágod magad a barátaidtól, nem hívod vissza a családtagjaidat a világ is összezsugorodik körülötted és azt gondolod: “Most nincs kedvem senkihez, mindenki hagyjon békén!”

Mi a megoldás? 

Lehet, hogy nincs kedved kimozdulni, de próbálj meg visszatérni az életbe apró cselekvésekkel. Hívd fel az egyik barátodat, menj el egy rövid sétára vagy ülj be egy kávéra a közeli reggelizőbe. Hidd el, előbb vagy utóbb jól fog esni.

Túlgondolás – rágódva a megoldhatatlanon

Sokszor kapjuk azon magunkat, hogy már megint egy negatív gondolati spirálba estünk, ami egyre csak lejjebb és lejjebb húz. A gondolataink egy régen megtörtént vagy csak egy elképzelt probléma körül járnak: “Lehet, hogy ha ezt csináltam volna, akkor nem így lenne most?” Ezek a kérdések felbukkannak benned, ám megoldásra nem vezetnek, hiszen csak a bűntudatot és a tehetetlenség érzését erősíted vele.

Mi a megoldás? 

Kapd el a negatív gondolatot és állítsd meg a rágódást, azzal, hogy emlékezteted magad: ez csak a fejedben játszódik le, nem a valóság. Amint nyakon csíped, már tudatosul és képes leszel átprogramozni a gondolataidat.

Nem kell mindig erősnek maradnod

Lelki mélypont idején nem a teljesítmény számít, hanem az, hogyan bánsz magaddal. A gyógyulás nem egyetlen nagy döntéssel kezdődik, hanem apró, gyengéd lépésekkel, amelyek visszavezetnek a saját erődhöz.

A legfontosabb kérdés nem az, hogy „Miért érzem így magam?”, hanem ez: „Hogyan tudok ma egy kicsivel kedvesebb lenni magamhoz, mint tegnap?”

Forrás: mindsetpszichologia.hu

Borítókép: Yuris Alhumaydy, Unsplash