Önelfogadás vs. perfekcionizmus: Miért fontos ősszel lassítani? Tippek a belső kritikus kordában tartásához

Modern világunk értékeli a perfekcionizmusra törekvőket, sokszor ez a tulajdonság erénynek tűnik, hiszen a maximalista ember pontos, igényes és sosem adja fel félúton. Ám a felszín alatt rombol, mivel a belső kritikus sosem engedi meg a pihenést – ő az, aki szerint nem vagy elég jó és aki arra késztet, hogy vagy adj bele 100%-ot vagy neki se kezdj. Hogyan szabadulhatsz meg a belső kritikusodtól és hogyan tanulhatod meg, hogy a tökéletlenség az élet rész? Olvass tovább és megtudod!

Miért fontos ősszel lassítani?

Az ősz a változás és a lelassulás időszaka. A nyári lazaságot és rugalmasságot egy sokkal strukturáltabb időszak követi, amikor a kintről a bentre tevődik a hangsúly. Több időt töltünk a négy fal között, mint a szabadban, valamint átvitt értelemben is a figyelmünk sokkal inkább befelé – magunk felé irányul, mint a külvilág felé. 

Ekkor a természet ritmusa is azt üzeni: ideje lelassulni és megpihenni. Mégis a legtöbben ilyenkor is hajlamosak vagyunk túlpörögni, hiszen ellenkező esetben úgy érezzük, hogy nem vagyunk produktívak – nem vagyunk elegek. Pedig a megállás, a megpihenés és az önreflexió nem gyengeség, hanem egy lépés a perfekcionizmusból az öngondoskodás felé.

Hogyan tart rabságban a perfekcionizmus? Ebben a cikkünkben még többet olvashatsz róla.

Perfekcionizmus rejtett csapdái

A tökéletességre való törekvés külső szemmel erősségnek tűnhet – főleg munkakörnyezetben, hiszen ki ne akarna olyan munkaerőt alkalmazni, aki addig nem áll le, amíg tökéletesen el nem végzi a rábízott feladatot. A perfekcionizmus, azonban a kezdeti lelkesedést követően görcsössé válhat és hosszú távon egykönnyen kiégéshez vezethet. 

Ekkor a mindennapok részét képezi a teljesítményszorongás, a kisebbrendűség érzet és az önbizalomhiány. A perfekcionista emberek sokkal nagyobb arányban élnek meg krónikus stresszt és alvászavart, valamint depresszív tüneteket, mint azok, akik képesek elfogadni hibáikat és elégedettek munkájukkal.

Hogyan égnek ki a perfekcionisták? Ebből a cikkünkből többet is megtudhatsz.

Összehasonlítás helyett önelfogadás

Maximalistaként a mérce nem önmagunkon belül keresendő, hanem a külső környezetben, azaz mindig másokkal történik az összehasonlítás, egy külső mérce határozza meg az egyén értékességét. A legnehezebb elfogadni, hogy mindig lesz egy ember, akit jobbnak fogsz ítélni magadnál, így nem leszel képes örülni az eredményeidnek és elfogadni a sikereidet, hanem mindig azokat az apró hiányosságokat és hibákat fogod keresni, amiket vétettél. 

Ezzel szemben az önelfogadás nem a feladás vagy a beletörődés jele, hanem annak a felismerése, hogy mindenki hibázhat, a hibák is részei a fejlődésnek.

Hogyan tegyél lépéseket az önelfogadás felé?

Az önelfogadás nem egy passzív beletörődés, amikor azt mondjuk, hogy “ennyire vagyok képes, ilyen vagyok, ez van”, hanem egy felnövekési folyamat, amikor tisztában vagy hiányosságaiddal, törekszel gyengeségeid fejlesztéséért, de nem bántod magadat azért, ha valami nem az elképzeléseid szerint alakul. 

Hogyan tartsd kordában a belső kritikusodat?

1. Önbírálat helyett önreflexiót gyakorolj

Amikor hibázol, akkor ne büntesd magad – az önbírálat súlyos következményekkel jár hosszú távon. Inkább ismerd el a hibát és vizsgáld meg, hogy mit tanulhatsz belőle. A bíráskodó éned ugyan megnehezíti majd a dolgodat, de próbálj meg belelazulni. Ne vedd olyan komolyan az életet.

2. Engedd el a túlzott kontrollt

Ne akarj mindent az irányításod alá vonni, hiszen nem tudsz és nem is kell mindenért felelned. Hatalmas teher fog leesni a vállaidról, amint magad mögött hagyod azokat a tényezőket, amikért nem te vagy a felelős és amiknek a végkimenetelét nem tudod befolyásolni. Elengedéssel és egy kis lazasággal rengeteg stressztől szabadulsz meg és ráébredsz, hogy eddig mindenki más terhét is cipelted a sajátodon kívül. 

3. Gyakorold az “elég jó” elvet

Nem kell mindennek tökéletesnek lennie, néha a 80% is elegendő – és ez nem csak a munkára igaz. Ha éppen csak a fél lakást takarítod ki, vagy főzés helyett gyorskaját rendelsz a gyerekeknek attól nem leszel értéktelen, rossz anya. Csupán egy hatalmas adag feszültségtől fogsz megszabadulni, ami leggyakrabban a környezeteden csattanna.

4. Hallgass a testedre

A fáradtság, ingerlékenység, alvászavar mind jelzések. Az önelfogadás a testedre való odafigyeléssel kezdődik. Amint a tested nemet mond, ne próbáld „túlteljesíteni”.

5. Légy hálás

Írj le naponta három dolgot, amiért hálás vagy – akár apróságokat is. Ez az egyik legbiztosabb módja annak, hogy áthelyezd a fókuszt a hiányról a bőségre.

A valódi erő az önelfogadásban rejlik

A perfekcionizmus a teljesítményre épít, az önelfogadás viszont a belső stabilitásra. Amikor megtanulod elfogadni önmagad, többé nem a külvilág elvárásai irányítanak, hanem a saját értékeid. Ősszel, amikor minden lassul és a természet is visszavonul, engedd meg magadnak, hogy te is visszavonulj egy kicsit — nem a világ elől, hanem önmagadhoz közelebb.

borítókép: Lala Azizli, Unsplash+

📌 A cikk összefoglalása 3 pontban:
🍂 A perfekcionizmus hosszú távon önkritikát, szorongást és kiégést okoz.
💭 Az önelfogadás nem beletörődés, hanem tudatos növekedés és belső stabilitás.
🌿 Az „elég jó” elve felszabadít: a hibák nem gyengeségek, hanem a fejlődés részei.