Nem kell „kiérdemelned” az öngondoskodást – miért fontos, hogy bűntudat nélkül figyelj magadra

Sokan még mindig úgy tekintenek az öngondoskodásra, mint egy jutalomra, amit csak akkor érdemlünk meg, ha már minden feladatunkkal végeztünk. A pszichológia azonban egyre világosabban mutat rá: a self-care nem luxus és nem önzés, hanem az egészséges élet egyik alapfeltétele.

A mindennapi öngondoskodás már eleve része az életünknek: eszünk, alszunk, tisztálkodunk. Ezek nélkül egyszerűen nem tudnánk működni. Ugyanakkor a testi alapok mellett mentális és érzelmi szinten is szükségünk van olyan tevékenységekre, amelyek segítenek feltöltődni, kezelni a stresszt és újra egyensúlyba kerülni. Mégis sokan bűntudatot éreznek, ha időt szánnak magukra, mintha ezt csak „elég produktív” napok után lehetne megengedni.

Az öngondoskodás nem jutalom, hanem alap

A repülőgépeken elhangzó biztonsági instrukció – miszerint először a saját oxigénmaszkunkat tegyük fel – jól szemlélteti az öngondoskodás lényegét. Ha mi magunk kimerülünk, sokkal nehezebb másokat támogatni, legyen szó családról, munkáról vagy barátokról. Képzeljük el, hogy a napi energiánk egy pohár víz. A nap folyamán ebből öntünk mások „poharába”: dolgozunk, gondoskodunk a családról, intézzük a feladatokat. Ha azonban soha nem töltjük újra a saját poharunkat, könnyen kiürül – és ilyenkor már magunknak sem marad energiánk. Az öngondoskodás ezért nem önzés. Valójában segít abban, hogy hatékonyabbak, kiegyensúlyozottabbak és türelmesebbek legyünk.

Ezt olvastad már?

Az önbecsülés csendes válsága – Miért fáj, ha nem érezzük magunkat különlegesnek?

A szingli nők új korszaka: amikor az önállóság a legnagyobb erő

Mindenkinek más jelenti a feltöltődést

Az öngondoskodás nem egyetlen univerzális recept szerint működik. Ami az egyik embernek pihentető, a másiknak nem feltétlenül az.

Valaki futással vagy jógával töltődik fel, más egy hosszú sétától, egy könyvtől vagy akár egy videojátéktól érzi magát frissebbnek. Van, akinek a csendes egyedüllét ad energiát, míg másokat inkább egy baráti találkozó vagy közösségi program tölt fel.

Érdemes időnként tudatosan végiggondolni ezeket:

• mely tevékenységek után érezzük magunkat energikusabbnak,
• melyek segítenek megnyugodni,
• melyek csökkentik a túlterheltség érzését.

Az így felismert tevékenységek alkotják a saját „feltöltődési eszköztárunkat”.

Időt kell hagyni rá – és védeni ezt az időt

Sok embernél visszatérő minta, hogy bár betervez egy pihentető programot – például egy edzést, baráti találkozót vagy egy nyugodt estét –, végül mégis lemond róla mások igényei vagy újabb feladatok miatt.

Természetesen vannak helyzetek, amikor valóban közbejön valami fontos. De ha rendszeresen háttérbe szorul minden olyan tevékenység, ami a saját testi vagy mentális jóllétünket szolgálja, hosszú távon könnyen kimerüléshez vezethet. Éppen ezért érdemes ugyanúgy kezelni ezeket az időpontokat a naptárban, mint bármely más fontos programot.

Egy egyszerű trükk: készíts „öngondoskodási menüt”

Ha kevés a szabadidő, hasznos lehet egy úgynevezett self-care menü összeállítása. Ez egy lista különböző feltöltő tevékenységekkel, amelyek közül könnyen választhatunk.

A lista tartalmazhat például ezeket:

• rövid, néhány perces feltöltődési lehetőségeket,
• hosszabb programokat,
• egyedül végezhető tevékenységeket,
• közös programokat barátokkal vagy családdal.

Így amikor végre jut egy kis időnk magunkra, nem kell azon gondolkodni, mit csináljunk, egyszerűen választhatunk a listáról.

Figyeljünk a bűntudat jelzéseire

Az öngondoskodást gyakran kíséri bűntudat. Van, aki azért hibáztatja magát, mert nem pihen eleget, más pedig azért, mert pihenés közben úgy érzi, „hasznosabb” dolgokat kellene csinálnia.

Fontos felismerni ezeket a belső gondolatokat – különösen a „kellene” és „muszáj” típusú önkritikus mondatokat. A valódi cél nem az, hogy folyamatosan pihenjünk, hanem az, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt.

Az öngondoskodás végső soron arról szól, hogy időről időre újratöltjük a saját energiatartalékainkat. Ha a saját „poharunk” tele van, sokkal könnyebben tudunk jelen lenni a munkában, a kapcsolatainkban és a mindennapokban.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: volant, Unsplash