Miért vonz annyira a fájdalmas szerelem? Az Üvöltő szelek filmadaptációja új szemmel

Mindenki imádja a megfilmesített regényeket. Örömteli élményt nyújt, amikor a képzeletünkben élénken élő szereplők világa megelevenedik a képernyőn. Hiába ismerjük a történetet és tudjuk a végkifejletet, mégis izgalommal telve ülünk be a moziba. Tinédzserként sokunk egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt Emily Brontë Üvöltő szelek című szépirodalmi alkotása, amely drámaian vezetett be a mindent elsöprő, végzetes szerelem világába. Heatcliff és Catherine kapcsolata volt a minta, ami megmutatta létezik igazi szerelem, ami túlél időt, társadalmi konvenciót és még a halált is. 

Romantikus legenda vagy toxikus kapcsolat?

Ám amit kamaszfejjel a színtiszta romantika megnyilvánulásának hittünk, az felnőttként újraolvasva inkább nyugtalanítóan hat. Erről  tanúskodik az Emerald Fennel által rendezett, a regény központi elemeit felhasznált legújabb filmadaptáció is, amely néhány nap alatt világszerte megközelítőleg 82 millió dolláros nyitóbevételt generált. Bár a kritikusok vegyesen fogadták a filmet különös tekintettel a regénnyel való összehasonlítás nyomán. Ennek ellenére a mozitermek megteltek és a nézők alig várják, hogy végignézzék Margot Robbie és Jacob Elordi szenvedélyes románcát. A film érzéki, látványos és tudatosan provokatív, de közben mintha leszűkítené a történetet egyetlen dimenzióra: a végzetes szerelemre.

Ezt olvastad már?

John F. Kennedy Jr. és Carolyn Bessette szerelmét bemutató sorozat érkezik a Disney+-ra

Könyvek csendes menedéke – Hogyan használd az olvasást lelki önvédelemre?

Mit tanít nekünk a film a szerelemről?

Heatcliff és Catherin kapcsolata nem a harmonikus egymásra találás története, hanem két sérült lélek találkozása, melynek nyomán a szerelemből birtoklási vágy és a szenvedélyből pedig fájdalom válik. Ami tizenhat évesen szívfacsaróan romantikusnak tűnt, ma már felismerjük benne az érzelmi játszmákat és a toxikus kötődési mintákat. A kamera közelről mutatja a vágyat, a féltékenységet, a büszkeséget – és azt is, hogyan őrli fel egymást két ember, akik képtelenek egészségesen kapcsolódni. Bár az eredeti regénybeli történet jóval összetettebb társadalmi és hatalmi kérdéseket is feszeget, hiszen Heathcliff kívülálló, akit társadalmi helyzete és származása miatt aláznak meg. Így bosszúja nem pusztán egy összetört szív reakciója, hanem válasz egy hierarchikus rendszerre, amely nem engedi őt egyenrangú félként létezni. A film fókusza mégis az érzelmi intenzitáson marad. 

Amennyiben egy valóban szívfacsaró fordulatokkal teli romantikus filmre vágysz, akkor ne szalaszd el a Netflix sikerdarabját!

Amikor egy mítosz megdőlni látszik

A film így akaratlanul is fontos kérdést tesz fel: valóban az a nagy szerelem, ami mindent felperzsel maga körül? Vagy csupán ahhoz szoktunk hozzá, hogy az intenzitást azonosítjuk a mélységgel? A történet arra figyelmeztet, hogy a szenvedély önmagában nem elég ahhoz, hogy visszautasíthatatlan értékként szolgáljon. Amennyiben hiányzik belőle a kölcsönösség, az önazonosság és a felelősségvállalás, könnyen válik rombolóvá mind az egyénre, mind a környezetére nézve. 

Éppen ezért válik olyan erőssé ez a film, hiszen ha a néző nem ragad le a felszíni szenvedélynél, és nem idealizálja a végzetes szerelmet, a történet szinte tükörként mutatja meg saját érzelmi mintáit és döntéseit. Szembesít vele, hogy milyen könnyű összetéveszteni a fájdalmat a bizonyossággal, és a birtoklást az odaadással. A film zárásaként a néző pedig dönthet: romantikus mítoszként viszi haza a történetet – vagy felismeri benne azt a mintázatot, amelyet a saját életében már nem szeretne követni.

Forrás: vogue.com, theguardian.com

Borítókép: Loren Cutler, Unsplash