Vita: ez lenne a tartós párkapcsolat titka?

A pusztító, személyeskedő, napokon, heteken át elhúzódó veszekedéseket senki sem szereti. Nem csoda, hiszen nem csak sebeket ejt, de rég elfeledettnek hitt sérelmeket hozhat felszínre és gyakran a megoldás is lehetetlennek tűnik. Mégis, ha szeretnénk megőrizni hosszútávú párkapcsolatunkat, érdemes beleállni a vitás helyzetekbe, állítják pszichológusok.

Noha sokan szeretnek büszkélkedni vele, hogy soha vagy csak nagyon ritkán vitáznak, veszekednek a partnerükkel, ez nem feltétlen jó irány, ha hosszútávú párkapcsolatról van szó. Aki nem vitázik, nem megy bele különböző konfliktusokba, nem mutatja meg a másiktól különböző véleményét, vagy erős érzéseit, az az elszakadást kockáztatja – mutat rá Joanna Harrison pszichológus The Guardian cikkében. A viták tartanak kapcsolatban a partnerünkkel – persze csak akkor, ha produktívak.

Többet meg akarsz tudni a párodról? Vitázzatok!

Ian Leslie író (könyveiben az emberi viselkedést tanulmányozza) úgy tapasztalja, hogy azok a párok, akik gyakran vitáznak – és aztán a nézetkülönbségeket tisztázzák és túl is lépnek a témán – sokkal tovább maradnak együtt és boldogabbak is a párkapcsolatban, mint azok, akik kínosan kerülik a konfliktusokat. Merthogy – mutat rá – a konfliktus maga az információ. A vita során még jobban megismerjük partnerünket, megtudjuk, mit érez, mely témák hozzák lázba, min húzza fel magát, mi az, ami mellett szenvedélyesen elköteleződik. Nemritkán ez az információ teljesen új, és még abban is a segítségünkre lehet, hogy jobban, mélyebben kapcsolódhassunk egymáshoz.

Persze ez esetben nem a pusztító, kifejezetten ellenséges és romboló vitákról, veszekedésekről beszélünk – nem is az efféle konfliktusokra biztatunk. De a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket ki kell beszélni, fel kell oldani a konfliktust ahhoz, hogy tovább léphessünk. Ha nem így teszünk, ha csak passzív-agresszív kommentekkel jelezzük, valami nem oké, de amúgy egy mélyebb vitába nem akarunk belemenni, úgy hosszútávon mérgezzük a kapcsolatot. A felszínen úgy tűnhet, minden rendben, de mélyen belül megmarad a tüske, ami az idő múlásával egyre csak mérgesedik. Ez a méreg pedig beszivárog a mindennapokba, rombolva a kapcsolat egészét.

Ne maradjon kibeszéletlenül

Míg a kibeszéletlen problémák elmérgesedhetnek, úgy az átbeszélt konfliktusok – ha valóban a megoldás a célunk – kreatív, konstruktív gondolkodásra ösztönöznek. A szerető párkapcsolatban élők igyekszenek utat találni egymás felé a különbségek között is, mindkettejük célja, hogy kompromisszum szülessen. Igen, ezek a beszélgetések sokszor nehezek, könnyekkel, fájdalmas emlékek felszakításával járnak, de a konfliktusok aktív kerülése nem visz előre. Vannak témák, amikre időt és energiát kell szánni, és bizony nagy kihívás megtalálni a közös nevezőt. De ha valóban együtt szeretnénk megoldani a dolgot, bele kell állni.
Sokan félnek a veszekedéstől, talán mert az otthonról hozott minta félelmetes, vagy mert nem érzik magukat biztonságban, attól tartanak, nem hallják meg őket, nem értik meg az érzéseiket.

Hogy ezt a félelmet feloldjuk, biztosítsuk partnerünket jó szándékunkról, ismerjük el az ő érzéseit is, ne degradáljuk az érveit. Kerüljük a személyeskedést, a „te mindig” és „te sohasem” kijelentéseket, a megalázó megjegyzéseket – és kérjük ugyanezt partnerünktől. Ne úgy tekintsünk a vitára, vagy veszekedésre, mint egy csatára, amit mindenképpen meg kell nyernünk! Nem egymás ellenségei vagyunk: egy csapatban játszunk, a cél nem a másik legyőzése, hanem a közös megoldás megtalálása.

Nyugodtan kérjünk időt, ha úgy érezzük, elöntenek az érzelmek. Ha parttalannak tűnik a vita, vagy túl nehéznek, már-már lehetetlennek látszik a megoldás, halasszuk későbbre: mondjuk ki, hogy most nem tudunk tovább foglalkozni a kérdéssel, de keressünk egy új időpontot, például egy nagy közös sétát másnap. Így mindkét félben ülepedhetnek az elhangzottak, lesz idő arra is, hogy átgondolják a továbbiakat, rendezzék a gondolataikat.

Merjünk vitázni, legyünk kíváncsiak a másikra! Valóban az a probléma, hogy a partnerünk nem mosta el a csészéjét maga után? Vagy inkább úgy érezzük, egyedül visszük a hátunkon a háztartást? Ismerjük meg ne csak saját magunk, de a másik trigger pontjait is, „nyomozzunk” kicsit, mi is lehet valójában a mélyben, ami akár egy banális ügyből is hatalmas vitát generált.