Egymásba kapaszkodva: a motivációs partner ereje

Akár fittebbek szeretnénk lenni, akár csak többet olvasnánk, vagy éppen a munkában, tanulásban kellene egy kis löket, jól jön egy hű társ, egy barát, aki nem csak a kezünket fogja, de lelkesedésével előre is húz, ha elakadnánk az úton.

Néhány évvel ezelőtt két barátnőmmel új szokást alakítottunk ki: nem csak megosztottuk egymással újévi fogadalmainkat, de abban is megegyeztünk, hogy minden héten beszámolunk róla, hogyan haladunk a teljesítésükkel. Így próbálva fenntartani az elkötelezettséget. Még ha céljaink különbözőek voltak is, ha nem is közösen dolgoztunk az elhatározásainkon, a tudat, hogy két másik ember is szurkol a céljaim eléréséért, és hogy be kell számolnom a fejlődésről – ugyanúgy a megtorpanásokról, kudarcokról is -, motiválóan hatott nem csak rám, de mindhármunkra is. Ott voltunk egymásnak, ha kellett egy kis löket, egy jó szó, egy kis biztatás, hogy ne adjuk fel.

Kell egy társ!

Az edzőpartner, mint motiváló erő régóta a profi és amatőr sportolók egyik legjobb húzóereje – nincs életmód magazin, ami ne javasolná, keressünk egy barátot, aki előre húz céljaink elérése érdekében. De a motivációs partner nem csak a sportéletben lehet segítségünkre. Ahogyan az anonim függők is mentorral, szponzorral dolgoznak a találkozókon kívül, a mindennapi életben a józanság fenntartásában, úgy más célok elérésében is segíthet egy hű társ.

Lehet ez a személy egy mentor, aki az adott témában már jártasabb, tapasztaltabb: ő a bölcsességével, sikereivel motiválhat az úton. Ő lehet az, akihez tanácsért fordulhatunk, ha elakadunk. De lehet a partnerünk valaki, akinek ugyanaz a célja, mint nekünk – maradva a sportos témánál – például lefutni egy félmaratont. Jól működhet mindkét kapcsolat.

A segítő társ ereje az elkötelezettségben rejlik: ha már valakinek megígértük, hogy megjelenünk az edzésen, úgy nagyobb eséllyel indulunk el otthonról, még akkor is, ha semmi kedvünk mozogni. Ha belépünk egy olvasókörbe, úgy este inkább könyvet veszünk a kezünkbe, mint a telefonunkat, tudva, a közös olvasmányélményt másokkal osztjuk majd meg – akár csak az online térben, akár személyesen. Nem szükséges tehát a gyakori személyes találkozó: elég a tudat, hogy valaki hasonló célokért dolgozik, mint mi.

Elkötelezettségben osztozunk

Ha azon aggódunk, hogy csak nálunk sokkal tehetségesebb, vagy éppen csak még kezdő partnereket találnánk, ne hezitáljunk tovább. Nem fontos, hogy a társunkkal azonos szinten legyünk: ha a partnerünk az adott területen jobb nálunk, az még inkább motiválhat, hogy keményen dolgozzunk a célunkért. Évek óta tagja vagyok egy online futóklubnak, ahol nálam sokkal gyorsabb, szívósabb, szorgalmasabb sportolók is róják a kilométereket napról napra. Noha tudom, hogy soha nem leszek olyan gyors és valószínűleg nem tudok majd annyi kilométert teljesíteni hetente, mint ők, motiválnak. Ha nincs kedvem felvenni a futócipőt, csak elolvasok néhány bejegyzést és máris könnyebb az indulás – különösen nagy motiváció az is, ha a kezdők elszántságát látom ugyanebben a csoportban.

Az elkötelezettségi és energia szint viszont jó, ha legalább hasonló a partnerek között. Természetes, hogy húznunk kell egymást, hogy előfordul majd, hogy nincs kedvünk folytatni, amit elkezdtünk. De ha az egyik fél mindig motiváltabb, ha úgy érzi, ő az, aki állandóan “hajtja” a másikat, az bizony hosszú távon fárasztó, bosszantó lehet.

Keressünk olyan társat, akivel őszintén szurkolhatunk egymás sikeréért, ahol kisebb eséllyel üti fel a fejét a féltékenység, egymás szabotálása. A kölcsönös bizalom, elkötelezettség már félsiker.