Nem mondták neki, hogy lehetetlen. Megcsinálta.

A legtöbben egyetértenek abban, hogy kitartás, szakértelem vagy rátermettség nélkül nincs üzleti siker. 18 évvel ezelőtt viszont, amikor még elképzelhetetlen volt, hogy kvóták szabályozzák a női vezetők számát egy szervezetben, csinos, fiatal nőként egy jellemzően férfiak által dominált területen, keveseknek adatott meg a lehetőség a bizonyításra.

Habóczki Gabriella azon szerencsések között volt, aki nem csak lehetőséget kapott, de élt is vele. Az előítéletek leküzdéséhez kellett egy támogató vezető, aki mert teret adni egy női kollégának, a bizalom felépítése viszont hosszú évek kőkemény munkája volt. Gabriella nemcsak, hogy megállta helyét a szakmában, de számos alkalommal bizonyította, nem ismer lehetetlent. A Generali magyarországi cégcsoportjánál jelenleg öt vezetői pozícióért és közel 600 emberért felel. Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie egy olyan szakmában, ahol a mai napig férfiak vannak többségben? Melyek voltak pályafutása legmeghatározóbb pillanatai és milyen módszert használ a hatékony időbeosztásra? Habóczki Gabriellával beszélgettünk.

Milyen kihívásokkal kellett szembenézned pályafutásod során egy olyan szakmában, ahol a mai napig jellemzően a férfiak vannak túlsúlyban?

Mindenekelőtt be kellett bizonyítanom, megvan a szakértelmem és elég rátermett vagyok a feladatra. Ez valószínűleg mindenhol így van, viszont amikor én kezdtem csinos, fiatal nőként többszörösen kellett bizonyítanom, mire sikerült megnyernem a kollégák bizalmát.

Már annak is csekély esélye volt, hogy egy nő lehetőséget kapjon erre. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a vezetőség támogatott, nem hagyta, hogy elnyomjanak, így nekem volt lehetőségem arra, hogy a munkámmal és az eredményekkel felépíthessem a bizalmat. Az első öt év nagyon nehéz volt, évekig tartott kialakítani azt a megítélést velem kapcsolatban, aminek köszönhetően ma vezető beosztásban dolgozhatok.

Kép: Igényesnő.hu / Helyszín: The Ritz-Carlton, Budapest

Mi volt az a belső hajtóerő, ami képes volt átlendíteni az első évek nehézségein?

A kitartásom és az akaraterőm is nagyon erős (nevet – a szerk.) Nem vagyok egy klasszikus értelemben vett karrierista típus, nem a pozíció, hanem a feladatok motiválnak. Ezt időről időre megkaptam, mindig új és izgalmas feladatokon dolgoztam, valószínűleg ezért sem váltottam munkahelyet azóta sem.

Hogyan kezelted a kritikákat és az esetleges előítéleteket a karriered során?

A kritikát szeretem, mert abból tudok fejlődni, ha őszinte visszajelzést kapok. Utóbbit viszont nem szeretem, sokszor nehezítették meg az érvényesülésemet a velem szemben állított negatív előítéletek. Tudatosan vettem vissza a külső megjelenésből, hogy ne a fiatal nőt lássák bennem, hanem a szakmaiságot. Igyekszem rendszeresen újragonodolni a dolgokat amiket teszek, döntéseket amiket meghozok, hogy ha szükséges, a jövőben változtatni tudjak.

Van olyan projekt, amire különösen büszke vagy?

Az egyik legizgalmasabb feladat annak a megoldása volt, hogy összehozzuk az értékesítést és a kiszolgálást, azaz értékesítői attitűdöt vigyünk egy jellemzően service típusú működésbe. Első körben úgy látszott, hogy lehetetlen megcsinálni, a call center csapat sem rajongott az ötletért, ma viszont az egyik legnagyobb sikerként könyvelhetjük el.

Az idei évben mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Az idei év nagy kihívása az volt, hogy sikerre vigyem mind az öt pozíciót (Generali Biztosító Ügyfélkapcsolati vezető, ROAR Kft. ügyvezető, Generali Önkéntes Nyugdíjpénztár igazgatótanács elnöke, Generali Egészség- és Önsegélyező pénztár igazgatótanács elnöke, Atotal Insurtech Kft. ügyvezető), amivel megbíztak. Szakmai szempontból 2023 egy rendkívül meghatározó év az életemben. Ez az öt pozíció természetesen lemondásokkal jár – ezt leginkább a hozzám közel állók érzik -, szakmailag viszont rengeteget fejlődtem egy év alatt. Tudatosan készültem erre az időszakra, sokat foglalkoztam azzal, hogy még szervezettebben, még tudatosabban működjek a mindennapokban.

Milyen módszert használsz a hatékony időbeosztásra?

Az elmúlt években is csiszoltam az időmenedzsment módszereket és a delegálást is, idén viszont sokat fejlődtem ezen a téren is. Kontrollálom, hogy melyik feladatba milyen mélységig merülök el, csak akkor foglalkozom valamivel, ha a személyemnek valóban hozzáadott értéke van a megoldáshoz, ha nem, akkor hagyom a kollégáimat kibontakozni.

Arra is fókuszáltan figyelek, hogy mivel mennyi időt töltök, mennyi energiát teszek bele egy feladatba, különben nem jut idő a többire. A kollégáimmal bizalmi, őszinte kapcsolatra alapul a közös munka, talán ez is a siker egyik kulcsa: számíthatok rájuk, ők is rám. Nem kell annyit ellenőrizni, megvan a közös motiváció és pontosan tudják, hogy az adott feladatot miért csináljuk. Nem csak kiadok egy feladatot, hanem együtt átbeszéljük a miérteket és meghatározzuk a közös célt, így a delegálás nem okoz különösebb nehézséget.

Összesen hány emberért felelsz most?

Az öt pozícióval összesen közel 600 emberért felelek.

Mit gondolsz, mi volt a legfontosabb tényező a szakmai sikerben?

Elsősorban a kitartásom. Hiszek magamban, jól bírom a terhelést, nagy munkabírásom van és jól kezelem a stresszt. Őszinte, megbízható vagyok és nem utolsó sorban bizalmi kapcsolatokat építek.

Hogyan építetted ki és hogyan tartod fenn az üzleti kapcsolataid?

Ez azért is jó kérdés, mert alapvetően introvertált ember vagyok, így pedig egy remek példa arra, hogy így is lehet sikeresen üzleti kapcsolatokat építeni. Megtanultam hogyan legyek jobb társasági ember, megtanultam többet ismerkedni. Új kapcsolatokra elsősorban üzleti és szakmai konferenciákon teszek szert, de gyakran ismerek meg új embereket a baráti körömön keresztül is, amikből szintén születtek már üzleti kapcsolatok. És ez fordítva is igaz, üzleti célú kapcsolatból is született már életre szóló barátság.

Ma már tudom, hogy hatalmas érték, hogy a baráti és üzleti kapcsolataim hálózata támogatja a személyes fejlődésemet, a személyes és szakmai céljaim elérését, ugyanakkor ad egyfajta hovatartozást, érzelmi támogatást és szociális védőhálót is.

Említetted, hogy jól kezeled a stresszt. Van erre valamilyen rutin, amit a mindennapokban rendszeresen alkalmazol?

Igyekszem különválasztani a munkát és a magánéletet. Ebben az egyik legnagyobb segítség számomra az úszás: munka után minden nap úszom legalább egy órát, ami mentálisan és fizikailag is felfrissít és segít, hogy ne vigyem haza a stresszt. Jól megy a napi elengedés, gyorsan tudok váltani és azt is pontosan tudom, hogy más nem fogja megoldani helyettem a problémát, másnap reggel ugyanott folytathatom (nevet – a szerk.)

A másik módszer, amit alkalmazok az a tudatos távolságtartás: megfelelő távolságból nézve már nem is annyira stresszes az adott helyzet.

Mi motivál a mindennapi munkádban több mint 20 év után, hogyan tartod fenn a lendületed?

A mai napig motiválnak a kihívások, az izgalmas feladatok és természetesen az anyagi biztonság is.

Kép: Igényesnő.hu/ Helyszín: The Ritz-Carlton, Budapest

18 éve vagy vezető, mit vártak el akkor egy női vezetőtől és hogyan változtak ehhez képest a társadalmi, illetve a cégen belüli elvárások az évek alatt?

Nem feltétlenül az elvárások változtak, inkább a lehetőségek nyíltak meg sokkal jobban. A százalékos kvótát erőltetettnek érzem, de kellenek a női vezetők a szervezetekbe, más dinamikát visznek a működésbe, más szemszögből közelítik meg az adott kérdést. A százalékos kvóta működő eszköz, de nem biztos, hogy a legszerencsésebb. Elsősorban megfelelő szakember kell egy pozícióra, ha pedig valaki nőként tud szakmailag jól teljesíteni, akkor elengedhetetlen, hogy a csapat része legyen.

Hogyan lehet a fiatalokat megszólítani a biztosítási piacon?

Olyan lehetőségeket kínálunk, amelyek a mai fiatalok számára vonzóak. A Roar fiatal, pörgős, dinamikus csapatának tagjaként például szabadon, önállóan határozhatják meg, hogy hol és mikor dolgoznak és nem mellesleg kiemelkedő kereseti-, fejlődési- és előrelépési lehetőségek várják őket a szakmában.

Létezik-e valós egyensúly munka és magánélet között?

A munka és a magánélet egyensúlya szerintem leginkább egy hullámzó óceánhoz hasonlít. Az én esetemben mostanában sokszor elbillen a munka irányába. A szabadidőmet két dolog miatt áldozom fel a munkát illetően: egyrészt az anyagiak miatt, ha többet tudok keresni a több munkával, másrészt pedig ha fejlődni és tanulni tudok az adott feladatból.

Kép: Igényesnő.hu / Helyszín: The Ritz-Carlton, Budapest

Mi volt a legnagyobb áldozat, amit a munkádért és a sikerért valaha meghoztál?

Az idei évben nagyon kevés időm volt magamra és a pihenésre, de ezt sem lemondásként, sokkal inkább egy intenzív fejlődési szakaszként éltem meg, amikor sokszorosan tudtam tapasztalatot szerezni. Ezért is tudatosan alakítottam úgy a napi programom, hogy minden nap el tudjak menni úszni, sportolni, mert tudtam, hogy ez az év intenzív lesz. Azt gondolom, hogy csak úgy lehet teljesíteni, ha megvan a kikapcsolódás is, az időt minden napból el kell erre különíteni, különben bedarál a gépezet.

Milyen szerepet játszott az önfejlesztés az életedben és a karrieredben?

Régóta foglalkozom az önfejlesztéssel, nagyon fontos dolognak tartom, ennek kapcsán erősödtek meg az alapelvek is, amelyek szerint élek. Itt jön be a boldogságkeresés is, ha nem örömmel csinálnám amit csinálok, nagyon gyorsan kiégnék.

Megtanultam tudatosan figyelni arra, hogy az életem négy dimenziója (a testi-, a szellemi-, az érzelmi- és a külső szükségletek) egyensúlyban legyenek. Tudom, hogy ha nem alszom jól, ha nem iszom elég vizet, ha nem érzem a szakmai fejlődést vagy a siker ízét, nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan azt magamtól elvárnám.

Mi az a személyes vagy szakmai filozófia, amit követsz?

Vannak alapelvek, amelyek mentén élek, ezek egy erős alapot adnak a mindennapjaimhoz. Azt gondolom, hogy a tartós boldogság, a fejlődés és a siker is ezeken alapul: tisztesség, segítőkészség, őszinteség, kedvesség, kiválóságra való törekvés, függetlenség, önállóság. Hosszú távú, nyer-nyer megoldásokra törekszem és hiszek az alapvető bizalom és a bőség szemléletben, azaz nekem nem lesz kevesebb attól, ha kedves vagy figyelmes vagyok.

Van bennem egyfajta folyamatos boldogság keresés is, nem egy jövőbeni időpontban szeretnék boldog lenni, hanem a jelenben. Sokat kell tenni azért, hogy képes legyél észrevenni és megélni ezeket a pillanatokat.

Emellett pedig tudom, hogy ha valamilyen döntést hozok, ezek szerint az alapelvek, alapműködések szerint döntök, így nincs bennem belső feszültség vagy stressz. Ez a személyes filozófia mindenre hat. A személyes mottóm pedig a következő:

A sorsot a jellem formálja, a jellem a szokásokból ered, a szokások a tettekre épülnek és a tettet a gondolatok határozzák meg. A gondolatot pedig az alapértékek szülik.

Köszönet az interjú helyszínéért: The Ritz-Carlton, Budapest