Az első nő, aki teljesítette a világ legkeményebb terepmaratonját

A brit ultramaratonista, Jasmin Paris az első nő, aki valaha is célba ért a hírhedt Tennessee állambeli Barkley Marathons versenyen március 22-én. A 40 éves futó egyike volt annak az öt versenyzőnek, aki teljesítette az idei versenyt, amely öt kegyetlen 32,2 km-es körből áll a Frozen Head State Park körül. Paris 59 óra 58 perc és 21 másodperc alatt ért célba – vagyis 99 másodperccel a 60 órás időkereten belül.

Jasmin Paris 2019-ben azzal került a címlapokra, hogy megnyerte a Montane Spine Race-t, ami az észak-angliai Pennine Way mentén húzódik, és 12 órával megdöntötte a verseny pályarekordját. Pénteken ismét történelmet írt, hiszen nemcsak, hogy bekerült abba az elit 20 fős csapatba, akik beértek a Barkley Marathons ultrafutóverseny céljába, miután 1989-ben 100 mérföldre (160 km) bővítették a távot, de ő az első nő, aki teljesítette az embert próbáló megmérettetést.

Az idei verseny leggyorsabbja a Kanadában élő ukrán futó, Ihor Verys volt, aki 58 óra 44 perc 59 másodperc alatt ért célba.

Az amerikai John Kelly (2017 óta tartja a pályarekordot) és Jared Campbell (2014-ben és 2016-ban döntött rekordot) harmadszor, illetve negyedszer teljesítette a versenyt, és az új-zélandi Greig Hamilton is a limitidőn belül futott be a célba.

The finishers. #BM100 pic.twitter.com/jImcGzD5nB

— Keith (@keithdunn) March 22, 2024

Paris, akinek két gyermeke van, a hétköznapokban pedig állatorvosként és kutatóként dolgozik Edinburgh-ban, először 2022-ben indult a Barkley Maratons versenyen, ahol három kört teljesített. A tavalyi versenyen egy negyedik kört is befejezett, de akkor kicsúszott az időlimitből.

Miért olyan különleges a Barkley Marathons?

A Tennessee államban megrendezett Barkley Marathons egy ultramaratoni terepfutóverseny, és a maga nemében az egyik legkegyetlenebb. Nem mintha egy szimpla ultramaraton túl könnyű lenne, a Barkley útvonala erdőkön vezet keresztül, és bár évről évre változik, a táv mellett jelentős szintkülönbséggel is meg kell birkóznia a versenyzőknek.

A versenyt Gary „Lazarus Lake” Cantrell hozta létre, és először 1986-ban futották le, akkor azonban még csak 50 mérföld, azaz 80 km volt a teljesítendő táv. Cantrell minden évben ünnepélyes cigarettát gyújt a futás kezdetén.

A Barkley Marathons valójában két versenyt foglal magába (ezért az angol többes szám), egy 100 mérföldes (160,9 km) futás és egy 60 mérföldes (96,5 km) úgynevezett „fun runt”, azaz „örömfutást”. A verseny egy 20 mérföldes (32 km) körön zajlik, jelzetlen utakon, illetve utaktól teljesen mentes sűrű erdőn át. A hosszabb távot a versenyzőknek körönként 12 óra alatt kell teljesíteni.
A 100 mérföldes távon a versenyzőknek körönként 12 óra áll rendelkezésükre, míg a teljes távot maximum 60 óra alatt kell teljesíteni, míg a 60 mérföldet 40 órán belül kell megtenni.

A verseny részben évek óta elhagyott ösvényeken, részben a szinte áthatolhatatlan sűrű erdőn, szedresen és bozótoson át halad. A versenyzőknek a pályára kihelyezett 9-11 könyvet is meg kell találniuk, amelyekből egy lap kitépésével bizonyítják, hogy valóban megtették a távot.

Az első két kört a versenyzők az óramutató járásával azonos irányban teljesítik, míg a 3. és 4. kört ellentétes irányban. Az utolsó körre induló első versenyző maga választja meg a haladási irányt és minden következő versenyzőnek az előtte haladóval ellentétes irányba kell indulnia. Úgy tartják, hogy az óramutató járásával megegyező irány valamivel “könnyebb”.

A Barkley Marathons nevezési díja 1,60 dollár, valamint újoncok számára egy bármilyen gépjármű-rendszámtábla, visszatérőknek egy fehér ing és korábbi teljesítőknek egy pár zokni. A versenyen minden évben legfeljebb 35 versenyző indulhat, és többségük csak az első kört tudja befejezni. 2006-ban annyira nehéz volt a kijelölt útvonal, hogy még a 60 mérföldes távot sem tudta senki befejezni.

Vannak, akik úgy tartják, Barkley Marathons valójában nem is futóverseny. Egyrészt azért, mert a terep miatt gyakran nem is lehet futni, másrészt pedig, a versenyzők csak egy markonyi része képes beérni a célba.