Lubics Szilvia: Nem mindenki lesz világbajnok, de magadhoz képest mindig lehetsz jobb

A futás öröme és a benne rejlő szabadság élmény kisgyermekkorban ösztönösen működik, aztán az esetek többségében háttérbe szorul. Jó hír viszont, hogy bármilyen életkorban újrakezdhető ez a kitartásra, önfegyelemre tanító mozgásforma, aminek manapság egyre többen hódolnak.

Nemcsak heti vagy napi rendszerességgel járnak ki futni szép természeti környezetbe az emberek, például Budapesten a Margitszigetre, de több ezren állnak rajthoz már egy-egy közösségi futás alkalmával is, akár maratoni vagy félmaratoni távokra.

A rendszeres futás minden kétséget kizáróan edzi az immunrendszert, és számtalan más jó hatása is van testi-lelki egészségünkre, kezdve a stresszoldástól a testsúlykontrollon át az izom- és akaraterősítésig.

Ráadásul a jó példa ragadós, így gyermekeink, családtagjaink is előszeretettel tartanak velünk vagy követik jó gyakorlatunkat. Ennek ékes bizonyítéka Lubics Szilvia ultrafutó, a Spartathlon háromszoros és az Ultrabalaton kétszeres győztese, sokszoros magyar bajnok és válogatott, valamint három gyermekes anyuka élete. Lubics Szilvia ultrafutóval gyerekekről, kutyákról, a hétköznapokon túlmutató kitartásról és az egészségtudatosságról beszélgettünk.

Azt mondják, hogy a sport szeretete legtöbbször gyerekkorból ered. Te szeretted a tornaórákat? Volt esetleg valami kedvelt sporttevékenységed gyerekkorodban?

Nálam ez teljesen másként alakult. A tornaóráktól rettegtem, szerintem én voltam a legügyetlenebb az osztályban. A családunkban nem volt senki, aki mozgott volna. Kerékpározni viszont nagyon szerettem. Egy kisvárosban nőttem fel, ahol mindenhová bringával jártunk és esténként órákat tekertünk a barátokkal.

Sokan azért kezdenek el hosszabb távokat futni, mert valamilyen fordulópont történik az életükben és ezt így próbálják meg feldolgozni mentálisan. 28 évesen kezdtél el futni. Téged akkor mi vezetett el ehhez a mozgásformához?

Nekem semmi nagy változás nem volt akkor az életemben. Az egyetem elvégzése után már sokat sportoltam, elsősorban csoportos edzésekre jártam. A gyerekek születése után ez elmaradt, mert az edzések időpontjai valahogy nem voltak összeegyeztethetőek a kisgyerekes léttel. Viszont futni bármikor lehetett, ezért esett a választás erre a sportra.

Amikor kezdő futó voltál, akkor voltak olyan tipikus futó hibák, amelyeket elkövettél?

Igazából zökkenőmentesen váltam futóvá. Már a kezdeti lépéseknél sem jelentett problémát 10 kilométer lefutása. Egyébként apránként növeltem a távot, nem voltak problémáim.

Gyerekeknek ajánlanád-e a hosszútávfutást vagy a terepfutást, mint mozgásformát?

A terepfutást és a futást mindenképpen, de nem a hosszú távokat, és mindenképpen csak játékos formában, legalábbis kisgyermek korban. A futás gyakorlatilag minden sport alapja, kiváló állóképességet csinál, erősíti az immunrendszert. A terepfutás pedig segít megismerni a körülöttünk levő természetet és nagyon változatos tud lenni.

Három nagyobb fiad van, ők is futnak vagy sportolnak komolyabban valamit?

Mindhárman sportolnak, a legidősebb fut is. Ő indult már maratonokon, de kedvenc távja inkább a félmaraton.

Szerinted a genetika mennyire határozza meg, hogy valaki mennyit, mennyire gyorsan vagy hosszan tud futni? Nyilván függ a testalkattól, egészségi állapottól, de van olyan fizikai tulajdonság, ami alkalmasabbá tesz a versenyszerű futásra?

A gyorsaság leginkább gyermekkorban fejleszthető, de a gyors és lassú izomrostjaink arányát a genetika nagyban meghatározza. Én úgy gondolom, futni mindenki tud, hacsak ebben valamiféle betegség nem akadályozza. Nem „futóalkatból” is lehet pár év alatt futó, sőt rengeteg pocakos ultrafutó is van. Az persze más kérdés, hogy az élmezőny általában szálkás, izmos, de ezt az alkatot automatikusan eredményezi a sok-sok edzés. Világbajnok nem lesz mindenkiből, de magunkhoz képest mindig tudunk fejlődni és rengeteg verseny várja az amatőr futókat is.

Milyen hosszú távra tervezel előre, hogyan tudod összeegyeztetni a családi életet az edzésekkel, versenyekkel?

Mindig csak egy évet tervezek előre. Alapvetően a családhoz igazítva a nagyobb versenyeket. A versenyzés a férjemmel mindig közös kaland, utazás. A srácok már mindannyian Budapesten élnek, egyre kevésbé kell hozzájuk alkalmazkodni, de nyilván bármelyikük életében, ha van egy fontos esemény, az mindig prioritást élvez nálam egy-egy versennyel szemben.

Három kutyátok is van. Róluk mit lehet tudni? Ők hogyan illeszkednek az edzéstervedbe, a család mindennapjaiba?

Maszat, a terrier keverékünk 14 éves, ő volt az első kutyám, vele kezdtem a kutyás futásokat. A mai napig fut, de már csak a rövidebb edzésekre viszem, a többi napon sétálunk. A két magyar vizslám Marcipán (10 éves) és Mangó (7 éves) már azért lettek kiválasztva, hogy együtt fussak velük. Mangó még majdnem minden edzésemre jön, Marcipán már a két óránál hosszabbakra nem, de régen simán jött velem 50 – 60 kilométereket. Az erdei futásoktól eltekintve mindegyikük igazi „szobakutya”, teljes értékű családtag.

Egy ultrafutónak sokféle tápanyagra és vitaminra van szüksége, te milyen táplálékkiegészítőket szedsz? Van olyan, amit kifejezetten a versenyek előtt veszel be?

Magnéziumot és C vitamint szedek napi szinten, ősztől nyárig pedig D vitamint is. Ezen kívül a nagyobb versenyek előtt 2-3 hónapig multivitamint. Azért, hogy jobban bírjam a terhelést, a Novo C készítményeit választottam.