Ismerd fel az érzelmi krízis láthatatlan jeleit!

Az érzelmi krízis jeleinek felismerése egy olyan képesség, amit bárki fejleszthet magán, ha hajlandó nyitott szemmel és szívvel járni a világban. A környezetünkben történő apró, látszólag jelentéktelen változások mögött gyakran mélyebb problémák húzódnak meg, és ha képesek vagyunk valakin észrevenni ezeket a jeleket, segíthetünk időben beavatkozni. Pedig gyakran mondják, hogy érzéketlen világban élünk, nem figyelünk egymásra eléggé. Tényleg ez lenne a helyzet?

„Egyes kutatások szerint a mai társadalom valóban individualizáltabb, mint korábban, de az is igaz, hogy egyre többen keresik a kapcsolatot másokkal, egyre többen érzik szükségét annak, hogy odafigyeljenek másokra” – véli Budavári Eszter, a Mindwell Központ pszichológus szakértője. “Egy kutatás szerint, amelyet a Harvard Business Review publikált, az emberek közötti empátia szintje növekszik azokban a környezetekben, ahol az érzelmi intelligencia és a kommunikációs készségek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Tehát azért teljesen csak nem vagyunk érzéketlenek! Számomra fontos megemlíteni Brené Brown munkáját, aki számos könyvében (pl.Bátraké a boldogság) hangsúlyozza az empátia és a sebezhetőség erejét. Szerinte az érzékenység és a mások iránti törődés az, ami emberré tesz bennünket. Az érzéketlenség sokszor inkább a túlterheltség vagy a félelem következménye, nem pedig a valódi érdektelenség jele.”

Az érzelmi krízis jelei nagyon sokszor egészen finomak, így könnyű elmenni mellettük.

Amikor valaki tartósan rossz passzban van, a legfontosabb jelek az elhúzódó hangulatzavarok, a szociális visszahúzódás, a motiváció hiánya, vagy éppen az extrém mértékű szorongás. Például, ha valaki, aki korábban aktív és energikus volt, hirtelen fáradtnak, visszahúzódónak, esetleg ingerlékenynek tűnik, az már egy fontos jelzés lehet. Ugyanilyen figyelmeztető jel lehet, ha valaki elkezdi elhanyagolni azokat a tevékenységeket, amiket korábban örömmel végzett.

A pszichológus rámutat, hogy fontos különbséget tenni a pillanatnyi hangulatingadozások és a tartós érzelmi krízis között. Ha a rossz közérzet hetekig, esetleg hónapokig fennáll, az már mindenképpen komoly figyelmet igényel. A „high-functioning depression” vagyis a „magasan működő depresszió” jelensége pontosan erről szól: kívülről úgy tűnik, hogy az illető „működik”, elvégzi a napi feladatait, de belül teljesen kiégett, elkeseredett vagy éppen közömbös. Ez a jelenség gyakori olyanoknál, akik erős belső elvárásokkal rendelkeznek, vagy akik környezete nagy nyomást gyakorol rájuk. Az ilyen típusú depresszió felismerése nehéz, mert az érintett személy gyakran maga sem veszi észre, mennyire kiégett vagy szomorú, mivel úgy érzi, hogy „mindent rendben tart”.

Egy 2016-os kutatás, amelyet a Journal of Affective Disorders tett közzé, kimutatta, hogy a depressziónak ez a formája gyakran aluldiagnosztizált, mivel a betegek ritkán kérnek segítséget. A kutatás szerint azok, akik ezzel a típusú depresszióval küzdenek, kétszer nagyobb eséllyel élnek át súlyos depressziós epizódokat később, ha nem kapnak időben kezelést.

Gyakran előfordul az is, hogy tapintatból nem kérdezünk rá valaki állapotára, félve attól, hogy ezzel csak rontunk a helyzeten. Azonban fontos tudni, hogy az empatikus érdeklődés ritkán árt, viszont sokat segíthet. Ha észrevesszük, hogy valaki bajban van, a legfontosabb lépés az, hogy nyitottan és ítélkezésmentesen álljunk hozzá. Elég, ha csak megkérdezzük: „Hogy vagy? Látom, mostanában kicsit más vagy, van valami, amiben segíthetnék?” Ezzel máris megnyitjuk a lehetőséget a beszélgetésre, és sokszor már maga az a tény, hogy valaki törődik velünk, nagy segítség lehet.

„A baráti, családi támogatás rendkívül fontos, de van egy pont, amikor szakember bevonása elengedhetetlenné válik” – mondja a Mindwell szakértője. „Ha valaki hónapokon keresztül nem talál kiutat a szomorúságból, vagy ha olyan gondolatai vannak, amik az élet értelmetlenségére vonatkoznak, akkor mindenképpen érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni. A családi, baráti segítség sokat jelenthet, de ezek az emberek nem tudnak terápiás segítséget nyújtani. A szakember viszont képes abban segíteni, hogy az illető feltárja a problémák mélyebb okait, megértse a saját belső folyamatait, és megtanuljon olyan stratégiákat, amelyekkel hosszú távon is hatékonyan tudja kezelni a depresszió tüneteit, ezzel megelőzve súlyosabb epizódok kialakulását.”

Barátként, családtagként, kollégaként tehát az egyik fontos lépés, amit megtehetünk, az, hogy felajánljuk a segítségünket a szakember keresésében, vagy akár elkísérjük az illetőt az első konzultációra, ha kell, egészen az ajtóig! Ezzel máris hozzájárultunk ahhoz, hogy az illető megtegye az első, legfontosabb lépést a felépülés felé vezető úton.