Meglepő, mit találtak a tudósok a rágógumiban

Egy friss kutatás szerint a rágógumi nemcsak az állkapcsodat, hanem a szervezetedet is megdolgoztatja – mikroműanyagokkal. A tudósok ugyanis arra jutottak, hogy már egyetlen darab rágó is százával, sőt ezrével juttathat mikroműanyagokat a nyálba.

„Nem célunk megijeszteni senkit” – nyilatkozta a kutatás vezetője, Dr. Sanjay Mohanty, a UCLA mérnöki karának professzora. „Még nem tudjuk biztosan, mennyire ártalmasak ezek a mikroműanyagok az emberi szervezetre, de az biztos, hogy nap mint nap találkozunk velük.” A kutatás jelenleg lektorálás alatt áll, de már most nagy figyelmet kapott, és a tervek szerint még idén megjelenik a Journal of Hazardous Materials Letters szaklapban – írja a CNN.

Miből van a rágógumi?

A legtöbb rágó szintetikus vagy természetes polimert tartalmaz – ez biztosítja a jellegzetes rágóállagot, rugalmasságot és íztartó képességet. A kutatás különlegessége, hogy a gumit nem szennyezőként vizsgálták, hanem mint olyan „ételt”, amelynek már az alapanyaga is műanyagot tartalmaz.

A kutatócsoport tíz különböző, az Egyesült Államokban népszerű rágógumit tesztelt – fele szintetikus, fele természetes alapú volt. Egy résztvevő négy percig rágott egy-egy darabot, miközben a nyálmintákat rendszeresen gyűjtötték. Az így nyert mintákból különféle szűrési és kémiai elemzési módszerekkel kimutatták a mikroműanyagokat. Az eredmények döbbenetesek voltak, a mikroműanyagok 94%-a az első nyolc percben szabadult fel.

Természetes vagy szintetikus? Mindegy.

Sokan azt gondolnák, hogy a „természetes” rágók biztonságosabbak – a kutatás viszont azt mutatja, hogy nem sokkal jobb a helyzet ezeknél a termékeknél sem. A természetes alapú rágók is szinte ugyanannyi mikroműanyagot engedtek a nyálba, mint a szintetikus változatok. Az elemzés során olyan gyakori műanyagokat azonosítottak, mint a poliolefin, a PET, a polisztirol vagy a poliakrilamid – ezek a mindennapi műanyag termékekben is megtalálhatók.

Miért fontos ez?

A mikroműanyagokkal való találkozás nem új dolog – korábban már megtalálták őket az emberi vérben, a tüdőben, a placentában, sőt még az agyban és a herékben is. Bár közvetlen káros hatásukat még nem sikerült egyértelműen bizonyítani, sok kutató úgy véli, ideje lenne elővigyázatosabban hozzáállni a kérdéshez.

„Egyes hatóságok szerint nincs ok az aggodalomra, mert nincs elég bizonyíték a káros hatásra. Ez viszont szerintem tévút. A megelőzés elvét kellene követnünk, és úgy kezelnünk a mikroműanyagokat, mintha ártalmasak lennének – legalábbis, amíg mást nem tudunk bizonyítani” – mondta Dr. David Jones, a Portsmouthi Egyetem környezettudományi kutatója.

És most mit tegyünk?

Nem kell lemondani a rágóról, de nem árt tudatosabban választani. A gyártók ritkán tüntetik fel, miből is készül pontosan a rágóalap, így a fogyasztók is kiszolgáltatottak. Ami biztos: ha már rágózunk, érdemes ügyelni arra is, hogy hová kerül a végén – a természetbe kerülő rágó ugyanis nemcsak gusztustalan, de tartós műanyagként hosszú éveken át szennyezheti a környezetet is.

(Kiemelt kép: Daniel Monteiro / Unsplash)