Mikroműanyagok az agyban – senki nem tudja, hogyan szabaduljunk meg tőlük

Szinte észrevétlenül kerülnek be a szervezetünkbe, de most már tudjuk: a mikroműanyagok nemcsak a gyomrunkban, hanem az agyunkban is jelen vannak. Egy új kutatás szerint annyi van belőlük a fejünkben, hogy súlyra egy eldobható műanyag kanalat is kitenne. És ez már nem sci-fi.

A legfrissebb kutatások szerint az emberi agy akár egy műanyagkanálnyi mikroműanyagot is tartalmazhat. Nem egy kanálnyi darabkáról van szó, hanem a súlyukról – ami önmagában is sokkoló. Ez a mennyiség ráadásul akár 7-30-szor magasabb lehet, mint amit más szervekben, például a májban vagy vesében mértek.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a demenciával élő emberek agyában 3-5-ször magasabb volt a mikroműanyag-koncentráció. És ami talán még ijesztőbb: 2016 és 2024 között 50%-kal nőtt a mikroműanyag-szint az emberi agyban.

Hogyan kerül mikroműanyag az agyba? A válasz röviden: mindenhol ott vannak. A New Mexico Egyetem friss kutatása szerint ezek a részecskék főként polietilénből állnak, ami a leggyakrabban használt műanyagfajta – palackokban, csomagolásokban, zacskókban.

Nicholas Fabiano, a tanulmány egyik szerzője és pszichiáter szerint különösen nagy mennyiség jut be a szervezetbe palackozott vízzel. Ha valaki áttér a szűrt csapvízre, az akár 90 ezerről 4 ezerre csökkentheti az évente elfogyasztott mikroműanyag-részecskék számát.

Mire figyelj, ha kevesebb műanyagot szeretnél bevinni a szervezetedbe?

• Kerüld a műanyag ételtárolókat, főleg ha melegítesz bennük. A hő hatására sokkal több részecske oldódik ki belőlük.
• Használj üveget vagy rozsdamentes acélt tároláshoz és melegítéshez.
• A konzervek sem mindig biztonságosak: a dobozok belső borítása gyakran műanyagot tartalmaz, ami kioldódhat az ételbe.
• Műanyag teafilterek is problémásak lehetnek, egy csésze forró vízben akár milliónyi részecskét is kibocsáthatnak.
• HEPA-szűrős levegőtisztítók segíthetnek a levegőben található mikroműanyagok kiszűrésében – egy átlagos ember évente több mint 60 ezer ilyen részecskét lélegez be.

És ami már bennünk van?

A legérdekesebb felfedezés, hogy az életkor és a mikroműanyag-szint nem mutatott összefüggést – vagyis a test valószínűleg képes valamilyen szinten megszabadulni ezektől. Csak azt nem tudjuk, hogyan. Izzadással? Vizelettel? Széklettel? A kutatók egyelőre csak találgatnak.

Fabiano szerint az a legvalószínűbb, hogy többféle mechanizmus működik egyszerre, de egyelőre még nincsenek pontos válaszok.

A kutatások még gyerekcipőben járnak, és jellemzően csak a fizikai egészségre gyakorolt hatásokat vizsgálják. De ha már ott tartunk, hogy egy egész kanálnyi műanyag van az agyban, akkor talán nem ördögtől való a feltételezés: a mentális egészségre is lehet hatása.

A demens betegek magasabb mikroműanyag-szintje például fontos nyom lehet arra, hogy az agyba kerülő részecskék összefügghetnek neurodegeneratív betegségekkel. De hogy pontosan hogyan, azt még nem tudjuk. Ezért is lenne fontos, hogy legyenek ajánlások, határértékek, és komolyabb kutatások a témában.

Mit tehetsz most?

A szakértők szerint egyelőre csak egy dolgot tehetünk biztosan: minimalizáljuk a kitettséget. Ez nem ördöngösség – pár egyszerű lépés, mint az üvegedények használata, szűrt víz fogyasztása és műanyag csomagolások kerülése már sokat jelenthet.