Szubjektív boldogságérzet a magyar társadalomban

Kevés ismertebb nemzetkarakterológiai közhely kering a magyarokkal kapcsolatban, mint hogy boldogtalan nép vagyunk. De e közhely, és a környezetünkből merített tapasztalatok béklyóiból kilépve mennyire támasztják alá mindezt a számok, már amennyire egy ilyen alapvetően szubjektív fogalmat, mind a “boldogság” meg lehet közelíteni a számok nyelvén?

Erre tett kísérletet az Opinio legújabb országosan reprezentatív kutatása, amelyben a nemzetközi pszichológiai szakirodalom által használt kérdésfeltevésekre és fogalmi kategóriákra építettek annak érdekében, hogy számszerűsítsék a magyar társadalom különböző csoportjainak a boldogságérzetét, illetve konkretizálják azokat az érzéseket és életterületeket, amelyek összefüggésben állnak (vagy állhatnak) az általános boldogságérzettel.

A (szubjektív) boldogság-érzet számszerűsítésére Lyubomirsky és Lepper szubjektív boldogság-skáláját (“subjective happiness scale”) vették alapul, amely gyakori hivatkozási pont a vonatkozó szakirodalomban.

A skála négy különböző, 7-fokú Likert skálán mért komponens átlagából származik, ahol a 7 jelenti a lehető legmagasabb értéket. A négy komponenst a következő módon ültették át magyar nyelvi kontextusba:

• Általánosságban úgy gondolom, hogy…(1 – nem vagyok boldog ember, 7 – nagyon boldog ember vagyok)
• A legtöbb kortársamhoz képest a következőnek tartom magam: (1 – kevésbé boldognak, 7 – boldogabbnak)
• Vannak, akik általában nagyon boldogok. Élvezik az életet, függetlenül attól, hogy mi történik, mindenből a legtöbbet hozzák ki. Mennyire jellemez téged ez az állítás? (1 – egyáltalán nem, 7 – teljes mértékben)
• Egyes emberek általában nem túl boldogok. Bár nem depressziósak, de soha nem tűnnek olyan boldognak, mint amilyenek lehetnének. Milyen mértékben jellemez téged ez az állítás? (1 – teljes mértékben, 7 – egyáltalán nem)

A 7 komponensből kalkulált boldogságkála átlagértéke 4,3 a 16 év feletti magyar lakosság körében. Ez valamelyest meghaladja ugyan a skála 4-es középértékét, de elmarad egyéb országok eredményeitől, amit a közelmúltban mértek.

Az elsődleges cél azonban itt nem a nemzetközi összehasonlítás, hanem a társadalom egyes csoportjai (pl idősebbek-fiatalok, férfiak-nők, stb..) közötti különbségek feltárása volt. Ennek érdekében 6 különböző demográfiai változó szerint összehasonlították a boldogságskála átlagos értékét az egyes csoportok között, amelyből kiderül, hogy a társadalmi státuszt két irányból megközelítő változó mentén (iskolázottság és háztartási jövedelem) látványosak a különbségek.

A diplomások 4,6-os átlagpontszáma jelentősen meghaladja a középfokú és alapfokú végzettségűekét, és ennél is mélyebb a szakadék magasabb jövedelemdecilisekbe eső háztartásokban élők átlagos boldogságértéke (4,7) és a legalacsonyabb decilisekbe esők (3,9) között. Még ha látványosak is ezek a különbségek a társadalmi státuszt leíró változók mentén, közel sem ez az egyetlen tényező, ami erősen összefügg az általános boldogságérzettel.

Legalább ilyen éles különbség bontakozik ki a párkapcsolatban élők és az egyedül élők között. Különösen a gyermekeiket egyedül nevelők körében kifejezetten alacsony a mért (átlagos) boldogságszint (3,6), de érdekesség, hogy a párkapcsolatban vagy házasságban élők körében már nem mutatkozott különbség az átlagos boldogságérzet szempontjából az alapján, hogy gyermek is él-e a háztartásban. A többi demográfiai változó közül még a fővárosiak emelkednek ki valamelyest magasabb átlagos boldogságérzetükkel (4,5), de sem a nemek között, sem a különböző korcsoportok között nem találtak a kutatás során látványos eltéréseket.

A kutatás második részében szintén a szakirodalomra támaszkodva azonosították be a pozitív és negatív érzések azon listáját, amelyek meghatározzák a mindennapokat. Itt elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy egyfelől mennyire gyakoriak ezen érzések előfordulása a társadalomban egy adott időszakra vetítve (utóbbi egy hónap), másfelől pedig, hogy felfedezhetőek-e összefüggések egyes érzések megélése és az általános boldogságskála között.

Az eredményekből kiderül, hogy mind a pozitív, mind a negatív érzelmek terén jelentős a szórás: a leggyakoribb érzések (30% fölötti említésaránnyal) a szeretet, az öröm, az érdeklődés, a bizakodás, a feszültség, az aggódás és a bosszúság, a legritkábbak pedig (10% alatti említésaránnyal) az eufória, a melankólia, a féltékenység, a szégyen és az undor. Összességében kiegyensúlyozottnak tekinthető a pozitív és a negatív érzések megélésének gyakorisága, nagyjából hasonló arányban számoltak be a válaszadók pozitív, illetve negatív érzésekről.

A teljes listára tekintve érdekes összefüggés rajzolódik ki az egyes érzelmek közelmúltban való megélése és az általános boldogságérzet között. Míg a pozitív érzéseket említők átlagpontszámai 4,4 és 5,2 között szóródnak, addig a negatív érzelmekről beszámolók átlagpontjai 3,1 és 4,2 között. De az érzelemcsoportokon belül is jelentős a szórás. Kifejezetten magas, 5 fölötti átlagos boldogságszinttel rendelkeznek azok, akik a közelmúltban megéltek eufóriát, könnyedséget, derűt/nyugalmat, elégedettséget, inspirációt vagy lenyűgözöttséget, a másik végletben pedig relatív boldogtalanok (3,5 alatti átlagos boldogságérték), akik megjelölték a közönyt, a kínlódást/szenvedést és a melankóliát a közelmúltban megélt érzések között.

A kutatás harmadik része azokra az életterületekre fókuszált, amelyek korábbi kutatások alapján erős összefüggést mutatnak a szubjektív boldogságskálával. Az egyes érzelmekhez hasonlóan egyfelől azt vizsgálták, hogy a válaszadók meg tudnak-e jelölni olyan életterületeket, amelyekkel kifejezetten elégedettek, vagy elégedettek voltak az elmúlt időszakban (szintén 1 hónapos időintervallumban), másfelől pedig azt, hogy felfedezhetőek-e az érzelmek megéléséhez hasonló erős összefüggések az általános boldogságérzettel.

Az életterületek közül jól elkülöníthető két csoport egymástól.

Az elsőbe tartoznak azok, ahol az elégedettek aránya (jelentősen) meghaladja az elégedetlenekét. Ide tartozik a családi kapcsolatok/párkapcsolat, a szabadidő/hobbik és a baráti kapcsolatok. A mérleg másik serpenyőjében pedig azok a területek kerülnek, amelyek általános elégedetlenség forrásai: az egészség és a pénzügyek. A másik négy vizsgált életterületre (életvezetés/mindennapok, tudatos jelenlét, önbecsülés és munka) inkább a kollektív ambivalencia jellemző, hasonló (és a két kiemelt csoporthoz képest jellemzőn alacsonyabb) arányban forrásai mind az elégedettségnek, mind az elégedetlenségnek.

Az összes felsorolt életterületre egyaránt igaz, hogy az elégedettek átlagos boldogságértéke jelentősen meghaladja az elégedetlenekét. Jelentős különbség van azonban az egyes életterületek között a tekintetben, hogy az adott területtel való elégedettség/elégedetlenség milyen mértékben függ össze a boldogságérzettel.

Ebben a megközelítésben egyértelműen kimagaslik az önbecsülés. Az önbecsülés terén elégedettek átlagos boldogságértéke 5,1 az elégedetlenek 3,3-ához képest. Szinten jelentős a szakadék az elégedettek és az elégedetlenek között az életvezetés/mindennapok menedzselésének (4,9 a 3,6-hoz képest), a tudatos jelenlétnek (4,9 a 3,7-hez képest) és a családi/párkapcsolatok területein (4,7 a 3,6-hoz képest).

Mivel a kutatás óhatatlanul szubjektív, nehezen számszerűsíthető fogalmakat vizsgált, a szokásosnál is óvatosabban kell bánni a fent bemutatott eredményekkel. Noha a szakemberek ügyeltek arra, hogy a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően járjanak el mind a mérési módszertan, mind a fogalomkészlet és szóhasználat szempontjából, nem zárható ki, hogy a fent bemutatott különbségek és összefüggések egy része abból (is) származik, hogy különböző társadalmi csoportok mást értenek ugyanazon fogalom alatt. Megkülönböztetett óvatosság indokolt annak tekintetében is, hogy az összefüggések ok-okozati kapcsolatként értelmezhetőek-e. Illusztrációképpen: a párkapcsolatban/házasságban folytatott életmód, illetve az ezzel való elégedettség az, ami minket boldoggá tesz, vagy az (egyéb forrásból) származó általános boldogságérzet az, ami segít minket abban, hogy társra és működőképes párkapcsolatra találjunk? Ezen kérdések megválaszolása messze túlmutat a jelen kutatás keretein. Ezzel együtt, a fent bemutatott összefüggések alkalmasak arra, hogy egy-egy jól ismert vélekedést alátámasszon (például a párkapcsolat és a család szerepéről) vagy adott esetben cáfoljon (A pénz nem boldogít? Egy kicsit azért de…)