Változókor: mindannyiunkat érint, de nem mindegy hogyan

Változunk. Látszólag kiszámíthatatlanul törnek fel a hol forró, hol jeges hullámok. Hol elgyengülünk, hol erőre kapunk. Legszívesebben elmenekülnénk a világ elől, néha pedig egyszerűen csak üvöltenénk.

Elbizonytalanodunk. Vissza akarjuk kapni önmagunkat, a testünk jól megszokott működését, a rugalmasságunkat, az elménk frissességét, az eddigi életünket, de valahol a lelkünk mélyén pontosan érezzük, hogy ez lehetetlen.

Egy földrengés robajával nyílik fel bennünk az új, az átjáró, a kapu – egy új világba, egy új önmagunkhoz. Nem, általában nem gyengéd! Hogyan is lehetne az? Hogyan is lépkedhetnénk bizonyossággal a lerombolt világunk romjain?

Saját belső világunkkal vívunk csatát, miközben azért küzdünk, hogy a külvilág tekintete elől elrejtsük mindazt, ami bennünk zajlik.

A társadalom üzenete cseppet sem támogató a változókorban lévő nőket illetően, mi pedig nem akarunk a gúny, az ítélkezés, a megvetés tárgyaivá válni, így óriási energiákat fektetünk a látszatokba. Pedig a lelkünk mélyén pontosan érezzük, hogy egy messzire mutató, időt és figyelmet igénylő belső utazás kezdetén vagyunk, egy olyan utazásén, melyen egész lényünk, – testünk, lelkünk, szellemünk – formálódik, újjászületik.

Menopauzáról akkor beszélhetünk, ha eltelt 12 hónap és a menstruációnk ezalatt az idő alatt egyszer sem jelentkezett.

A perimenopauza a menopauza körül zajló teljesen természetes folyamat, akár 2-10 évet is felölelhet. Ezekben az években általában lassan, fokozatosan változik a ciklusunk természete, ingadozik a hormontermelés, csökken a petefészkek működése, a változás azonban nem kizárólag fizikai, sőt! Lelki folyamataink erőteljes hatással vannak a változást kísérő fizikai jelenségekre.

Bár a változókorhoz való személyes hozzáállásunk elsődleges jelentőséggel bír mégis számos olyan tényező is érezteti a hatását, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Fontos szerepet játszik az adott társadalmi, kulturális közeg, a szociális – gazdasági és pénzügyi helyzetünk, az alapvető egészségi állapotunk, a családi mintáink valamint a személyes habitus.

2016-ban Kínában 54 moszó és 52 han asszony részvételével készült egy tanulmány, ahol azt vizsgálták, hogy a 40 és 60 év közötti nők, hogyan élik meg a változás éveit. A moszók a legkisebb létszámú közösség Kínában, és mind a mai napig matriarchális rendszerben élnek. Ezzel szemben a han, a legnagyobb etnikai csoport, és patriarchális társadalmi berendezkedésben élnek.

A tanulmány megállapította, hogy a családi struktúra, a nők stabilabb önbecsülése és a jól érzékelhető közösségi támogatás, összefüggésben áll az enyhébb változókori tünetekkel! A vizsgálatok eredménye szerint a moszó nők önbecsülése a változókor időszakában nagyobb a han csoportbeli társaikénál, kevesebb fizikai tünetet is észlelnek, és erős közösségi támogatást kapnak.

A különböző földrajzi területeken végzett kutatások is eltérő eredményeket mutatnak.

Japánban a menopauza vagy „konenki” időszakát 40-60 éves kor közé teszik. Bár a japán kifejezést menopauzának fordítjuk, eredeti jelentése sokkal gazdagabb. Magában foglal egy hosszabb, fokozatos átmenetet, ahol a menstruáció elmaradása pusztán egy járulékos jellemző.

Jelenleg a japán nők élnek a világon a várható leghosszabb élettartammal, mégis sokkal kevésbé jellemzőek rájuk olyan krónikus egészségügyi problémák, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az ízületi gyulladás vagy az allergia. A japán nők körében a magasabb életkor elérése ellenére is ritkább az emlőrák előfordulása.

A kutatók úgy vélik, hogy az egyéni genetika, a kulturális környezet, valamint az étrend, a testmozgás, a mindenki számára elérhető közoktatás, a jó egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés mind hozzájárulnak a japán nők jó egészségi állapotához.

Elmondhatjuk, hogy a japán asszonyok többsége egyáltalán nem tart a változókori évektől, viszont a Guatemala és Chichimilá régióiban, valamint a mexikói Yucatán-félszigeten élő asszonyok kifejezetten várják a változás éveit, ugyanis a menopauza elhoz számukra egy újfajta szabadságot és megváltozott társadalmi státuszt. Az érett asszonyok spirituális vezetőkké válnak.

A maják teljesen természetes, növényi alapú étrendje, gyógynövényeik gazdag használata és viszonylag lassabb élettempója, valamint a kulturális közeg hozzáállása az idősödő nőkhöz jelentős mértékben hozzájárul a menopauza tüneteinek csökkenéséhez, illetve a nők egészségéhez.

Mind a japán, mind pedig a maja kultúra mélyen tiszteli az idős nőket, és fontosnak tartja az érett korban lévők tapasztalatait. Az őslakos kultúrákban a nők a menopauza után papnők, gyógyítók és a közösségük vezetői lesznek.

A nyugati civilizáció a menopauzát nem a regeneráció, a megújulás időszakának, az új egyensúly születésének tekinti, hanem leépülésnek, kezelendő betegségnek, ami ellen küzdeni kell. Pedig a női lét e hatalmas átmenetét puszta orvosi esetté silányítani, végzetes hiba.

A közbeszéd, a megítélés, a nyílt elutasítás, és megbélyegzés, a szemlélet, amely nem akar tudomást venni a nők természetes éréséről, jelentősen felerősíti a változókori szorongást, zavarodottságot, és félelmet.

Apró lépésekben bár, de itt a nyugati világban is megmutatkoznak a szemléletváltás jelei, és omladoznak a változókort övező tabuk falai.

Egyre több érett nő, női orvosok, színészek, művészek, kutatók képviselik a természetességet. Egyre többen beszélünk arról a megváltozott szemléletről, amely a változókort egy tágabb perspektívába helyezi, és amely teret ad a nők által megélt tapasztalatoknak, az újjászületés lehetőségének, annak az állapotnak, amelyet az indián hagyományban „másod virágzásnak”, a taoista megközelítésben pedig „második tavasznak” hívnak.

A legfontosabb – mi magunk, hogyan viszonyulunk az átmenethez.

A saját falainkon átjutva energiáinkat az egészségünkre, a belső folyamatainkra, az öngondoskodásra fordítva, teret adhatunk egy sokkal tudatosabb átmenetnek. Arról, hogy ezt hogyan valósíthatjuk meg, egy következő cikk szól majd.

Havasi Mia
kineziológus, menopauza tanácsadó